Hogyan előzhetjük meg a csontok idő előtti leépülését?

A csontritkulás következményei
A csont egy rendkívül aktív szövet, amelynek meghatározó szerepe van az élettartamban, az életminőségben egyaránt. A csontok képződését és lebomlását nagyon sok hormonális és immunológiai, genetikai és más életmódbeli tényező befolyásolja – magyarázza Prof. Balázs Csaba immunológus, endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa. A csontok építését az ún. "oszteoblasztok"végzik, a sejtek másik csoportja az ún. "oszteoklasztok" viszont a képződött csontok lebontásáért felelősek. Élettani körülmények között a csontképződés és lebomlás egyensúlyban van.

A csontritkulás, vagy másnéven oszteoporózis, a csont állományának csökkenése. Ilyenkor a csont állománya fellazult, "lukacsos" szerkezetű, ezért törékeny. A leggyakrabban érintettek a csigolyák és a combnyak csont. Ezek törése és fájdalmas elváltozásai a leggyakoribbak.

Pajzsmirigybetegség és egyéb rizikófaktorok
Az oszteoporózis kockázata egyértelműen nagyobb a változó kor idején, de bizonyos gyógyszerek (szteroidok, fájdalomcsillapítók) a dohányzás, a kevés mozgás és a bél-hasnyálmirigy- és májbetegségek is növelhetik kialakulásának veszélyét. A felsoroltak mellett szerepel még egy eddig kevéssé ismert rizikófaktor is, a pajzsmirigy betegség. Kezeletlen hypothyreosisban – a pajzsmirigy csökkent működése esetén – ugyanis csökken a csontok újjáépülése, ezáltal több csont bomlik, mint képződik, ráadásul a képződött kevesebb csont minősége is rosszabb, ezáltal a törés kockázata is fokozott. A pajzsmirigyhormon adása kezdetén a csontátépülési folyamat, az oszteoklasztok tevékenysége átmenetileg megnövekszik, ezért kezdetben a törési kockázat még növekedhet is. Hypothyreosisban gyakoriak az ízületi és vázizomzatot érintő panaszok. Az utóbbiak izomgyöngeségben, fájdalomban és görcskészségben mutatkoznak meg.
Pajzsmirigy túlműködésben a helyzet más, de nem jobb! Ilyenkor ugyan több csont képződik, de annál is több bomlik le, tehát a végeredmény a csontállományának csökkenése. Az is bebizonyosodott, hogy a jellegzetes elváltozások már az ún. szubklinikus csökkent, ill. fokozott pajzsmirigybetegség esetében is kimutathatóak. A szuklinikus (enyhe) forma csak részletes kivizsgálás útján diagnosztizálható, ezért különösen fontos, hogy a kezelőorvos és a beteg erre feltétlen gondoljon.