Hogyan és mikor válasszunk sportágat a gyereknek?

A sport személyiségfejlesztő hatása szinte mindenki számára közismert. De miben nyilvánul ez meg leginkább a gyermekek esetében?

– Ezt gyakorlatilag a Morgan-féle jéghegy-profillal tudjuk a legkönnyebben szemléltetni. Morgan szerint a pozitív mentális egészségi profillal rendelkező sportolók sokkal jobban teljesítenek. Eszerint a gyerekek, fiatalok, de még a felnőtt sportolók is hihetetlen módon tudnak koncentrálni, és egy adott pillanatban az erejüket, kitartásukat és figyelmüket egy bizonyos dologra összpontosítani. Ha erre már gyerekként megtanítják őket – megfelelő szülői, edzői és sportpszichológiai támogatás kíséretében –, akkor ebből felnőttkorban csakis profitálni fognak az élet minden területén.

A sportoló gyerekek emellett hamarabb találkoznak a sikerrel és a kudarccal, mint nem sportoló társaik. Míg a siker megerősíti a sportfejlődési folyamatot, a kudarcok feldolgozása nem könnyű, de nem egyszerű a velük foglalkozó felnőttek számára sem. Meg kell ugyanis értetni a gyermekkel, hogy a kudarc – ha megfelelően van kezelve, – segít a magasabb fejlődési szintre való eljutásban. A sportoló gyermek tehát ebből a szempontból több traumának lehet kitéve, mint a nem sportoló, ugyanakkor ez teszi őt szívósabbá, kitartóbbá és sikerorientálttá. –

Hány éves kortól kezdve érdemes komolyan sporttal foglalkoznia egy gyermeknek?

– Ez attól is függ, milyen sportágról van szó. Az ún. korán záródó sportágakat, mint az úszás, torna, műkorcsolya, már igen korán, akár 3-4-5 éves korban el lehet kezdeni – persze ilyenkor még nem versenyszerűen, – sőt, valójában el is kell, ha ezekben a sportágakban a versenysport a célunk, mert ha később kezdik, nem lesz eredménye. Ugyanakkor ebben a korban még a szülő választ, nem a gyermek döntése a sport. 12 éves korig egy gyermeknek egészen más a motivációja, mint a felnőtt sportolóknak. Ő még új mozgásokat szeretne megtanulni, szeretne versengeni, de nem versenyezni, jó barátságokat kötni. Ettől természetesen még ő is bevonható a versenysportba, de fontos, hogy az edző szem előtt tartsa a fejlődéslélektani szempontokat, a gyermek érezze jól magát az edzéseken, ugyanakkor a szintjének megfelelően terhelhető is legyen. 13-14 éves korban viszont már előtérbe kerül a komolyabb versengés, a teljesítés, és ez már elég motiváció a gyermek számára, hogy további edzéseket is felvállaljon az iskola mellett. –

Ha viszont nem a korán záródó sportágakról beszélünk, hogyan tudjuk a legmegfelelőbb sportot megtalálni a gyermekünk számára?

– Erre már különböző programok vannak, a Testnevelési Egyetemen – csakúgy, mint több más városi egyetemen – működő terhelésélettani labor például kiváló segítséget tud nyújtani. Itt megnézik, hogy genetikailag mire alkalmas a gyermek, megvan-e a lehetősége arra, hogy a szíve, tüdeje, keringési rendszere ki tudjon szolgálni egy sportot.

Van ugyanis olyan eset, amikor egy szülő évek múltán szembesül azzal, az ő gyereke az élsportra nem alkalmas vagy arra a sportra nem alkalmas, és ilyenkor érdemes váltani. A terhelésélettani laborban megállapítják a testalkati típusokat, ami meghatározó, hogy egy bizonyos sportágat tud valaki űzni vagy nem. A korán záródó sportágak kivételével nagyjából 8-9 éves korban már érdemes elvégeztetni ezt a vizsgálatot, ami után egy megfelelő sportágválasztással vagy egy megfelelő sportágra való átirányítással nagyon sokat lehet javítani a gyermek sportolási helyzetén. Nincs ugyanis annál rosszabb, mint amikor 15-16 éves korban 10 év sportolás után kiderül, hogy a sportoló nem igazán alkalmas arra a sportágra. –

Hogyan marad egy gyermek felnőttkorában is sportoló?

– A gyerekkori minta felnőttkorba átvitele nagyon meghatározó, ezért fontos, hogy a sport örömszerző tevékenység legyen egészen a kezdetektől, mert akkor beleépül az értékrendbe, és az illető felnőtt fejjel is sportolni fog. Természetesen az is számít, hogy a családban milyen szokások vannak, a családi minta szerepe alapvető. Ha a család értéknek tekinti a sportot, és a mindennapjaiknak része, akkor a gyermek is így fog rá tekinteni. Sajnos manapság sokan egy kötelező, szükséges rosszként gondolnak rá, nem pedig úgy, hogy a sport egy egészségmegőrző, személyiségfejlesztő és örömszerző tevékenység – pedig valójában erről van szó. A sportnak emellett a mai, illúzióval töltött világban egy új szerepe is van: a túlzott számítógéphasználat, internetfogyasztás, állandó mobiltelefonálás korát éljük, ami rendkívül hátrányosan érinti a személyiségfejlődési folyamatokat. A gyermek ahelyett, hogy megoldaná a problémáit, belebújik a virtuális világba, ahol nem kell velük szembesülni. A sportolás ennek a negatív tendenciának tökéletes ellensúlyozó tényezője: az edzésekre, sporteseményekre járás nagyon pozitív hatással van a szociális fejlődésükre, egy csapatnak végtelenül erős megtartó ereje van, ami a közösségi, társadalmi beilleszkedés szempontjából igen kedvező hatás egy gyermek életében. Éppen ezért is nagyon fontos minden olyen kezdeményezés, mint a Magyar Úszó Sövetség, a P&G és a Tesco a Jövő bajnokai programja, amely a gyermeksport fejlesztését támogatja. –

Az úszás az egyik legegészségesebb sportág. Mi a tapasztalata, miért viszi manapság olyan sok szülő már egészen kis korban úszni a gyermekét?

– Az úszás alapvető sport. Legtöbb esetben egyrészt azért viszik a szülők a gyerekeket, mert azt gondolják, hogy  úszás nélkül nem lehet meglenni, az úszni tudás olykor még életmentő is lehet. Másrészt sokan egészségügyi szempontok miatt, sőt gyakran orvosi rendelvényre kezdenek el úszni. Nem egy olimpiai bajnokunk is így kezdte. A víz és az úszás jótékony hatásait hosszasan lehet sorolni: kardiovaszkuláris betegségeket előz meg, immunerősítő, de még szellemi felfrissülést is eredményez.

A víz egy nagyon speciális és élettani szempontból nagyon jótékony hatású közeg. Tehermentesítő volta igen jó lehetőséget nyújt a test megmozgatására minden komolyabb megerőltetés nélkül. A víz ugyanakkor mégsem egy könnyű közeg, hiszen a földhöz, szilárd talajhoz szokott szervezet egy teljesen másfajta mozgást kénytelen végezni a vízben, ami növeli a koordinációs képességet, így a testtudatosság fejlődése szempontjából is nagyon fontos tényezővé válik. Aki teheti, ússzon rendszeresen, nem fogja megbánni! –