Hogyan lehet megelőzni és kezelni a krónikus betegségeket?

2) Géntérképünk megismerése segít a megelőzésben

Mint mindannyian, és is sokat kaptam a szüleimtől, többek közt a génállományomat, ami közel sem tökéletes. Genetikai szempontból mindenkinek megvan az Achilles-sarka. Az én gyulladást szabályozó génjeim például olyan apró elváltozásokat hordoznak, amelyek hajlamossá tesznek a krónikus gyulladásra. Mindez pedig növeli annak rizikóját, hogy szív- és érrendszeri és ízületi betegségeim legyenek. A glikációba bevont gének magas AGE-szint (glikációs végtermékek, azaz cukrok által módosítot szöveti fehérjék) rizikójának tesznek ki, ami a gyulladásra való hajlammal együtt az Alzheimer-kór kialakulásának alapja lehet. Jó antioxidáns kapacitásom van, így meglehetősen védett vagyok a szabadgyököktől. A DNS-em „önjavító” képessége viszont nem túl jó, így hiába elég sötét a bőröm, oda kell figyelnem a direkt UV-sugárzásra, csakúgy, mint minden más potenciális veszélyre, amely génkészletemben raktározódik. Mit jelent ez? Azt, hogy a génjeimben van megírva a sorsom és nekem semmi befolyásom rá? Szerencsére nem erről van szó. A génjeimben tárolt információk feltárása és azok elemzése inkább arra késztet, hogy egy alaposan kidolgozott megelőzési programot készítsek magamnak. Íme egy példa: tekintve, hogy a gyulladásért felelős génjeim nem működnek túl jól és a C-reaktív protein (CRP) szintem (a gyulladást jelző mutató) magas, úgy döntöttem, hogy a gyulladásos folyamatok elkerüléséhez egy kis adag aszpirinnel kezelem magam. Hogy visszafogjam a cukrok és a protein összekapcsolódását, radikálisan megváltoztattam táplálkozásomat: kizárólag alacsony glikémiás indexű ételeket eszem. Nem szedek antioxidánsokat, egy csomó növényi hatóanyagot viszont igen. Mindezt azért, hogy génállományom stabilitását és DNS-em önjavító képességét megőrizzem.

3) A nők egészségéért

Roberta mutatós ötven éves nő volt, amikor melldaganatot diagnosztizáltak nála. Fiatalabb korában kifejezetten sovány, karcsú nő volt, az átlagosnál nagyobb mellekkel. Két gyermeket szült, a testsúlya évről évre nőtt, és negyvenöt éves kora körül valami nagyon megváltozott a testében, mert a havivérzései erősödtek és fájdalmassá váltak. Egyre feszültebb lett, sokat aggódott és alvásproblémák is jelentkeztek nála. Sajnos senki nem tartotta túl jelentősnek Roberta panaszait, pedig nagyobb körültekintéssel meg lehetett volna állapítani, hogy ösztrogén- progeszteron (két női hormon) egyensúlya felborult. Nem lehet direkt összefüggést megállapítani Roberta hormonális egyensúlyának felbomlása és a mellrák kialakulása közt, de tény, hogy amikor megmértem, az ösztrogénszintje rendellenesen magas, a progeszteron szintje pedig rendkívül alacsony volt. Az is kiderült, hogy a daganata érzékeny volt az ösztrogénre, így rejtély, miért nem mérték. Igaz, a melldaganat-diagnosztizálás orvosi protokolljában ez a mérés nem szerepel.