„Holtomiglan-holtodiglan”

Szüleinknek már több lehetősége volt. A mai 50-60 évesek generációja már az iskolában is és a munkahelyen is ismerkedhetett. A hatvanas évek Amerikából induló felszabadító mozgalma, a hippi korszak közelebb hozta a lányokat és a fiúkat egymáshoz. A szabadság az erkölcsök lazítását, a konvenciók megtépázását eredményezte. Igazi, lobogó szerelemből fogant gyermekek láttak napvilágot. Ez a generáció már kihagyta a szülőket az ismerkedésből és szabadon választottak párt. Ugyanazt csinálták ők is, mint a mai fiatalok, csak másként: lassabban, impulzívabban, erkölcsösebben, komolyabban.

A nők munkába állásával megváltoztak a nemi szerepek. A dolgozó nő, már nemcsak anya és sütő-főző-takarító feleség volt. A nők önállósodása magával hozta a házasságok bomlását is. Egy kereső nő már nincs kiszolgáltatva urának, aki a családfenntartó volt, hanem képes egyedül is talpon maradni. A házasság már nem a sírig tart, elmúlt az illúzió, hogy egy ember mellett kell leélni az életüket. Gyakran még ebben a korosztályban a gyermekek tartják össze a rossz kapcsolatokat, s ha kirepülnek az utódok, szétválnak a szülők is. Az ismerkedés mindenkit érint, ki egyedül van.

S mi a helyzet a mai fiatalokkal? Napjainkban szórakozóhelyekre, kocsmákba és diszkóba járnak a fiatalok ismerkedni. Pontosabban kitágult az ismerkedési tér, mindenhol lehet ismerkedni. Teljesen természetes, ha valakihez odamegyünk az utcán és elkérjük a telefonszámát. Lehet a suliban, a munkahelyen, a sportkörben és lehet a világhálón is keresgélni. „Járj nyitott szemmel a világban, soha sem lehet tudni, hol találsz rá a szerelemre!” – mondja a bölcs tanítás. Mégis nagyon sok a párját kereső, lézengő fiatal, akinek üres és tartalmatlan az élete, hiszen magányos. Lehet, hogy szerepet játszik ebben, hogy többségük csonka családban nőtt fel, karrierista szülő szerepeket lát, nem tudják, milyen volt a nagyszülők fiatalkora, mert azok a fizikai távolság miatt nem tudják átadni életbölcsességüket.