Honnan tudhatom, hogy arra a gyógyszerre allergiás vagyok?
A gyógyszerekhez csatolt betegtájékoztatókon sok esetben oly hosszú a mellékhatások felsorolása, hogy talán meg sem lepődünk azon, ha a készítmények bevételét követően egy-két kiütés, szédülés, vagy gyomorpanaszok jelentkezését tapasztaljuk. Mikor vegyük komolyan a panaszokat és milyen jelekből tudhatjuk, hogy a tüneteket gyógyszerallergia okozza?
Hogyan vizsgálható?
Amennyiben gyógyszerallergia gyanúja merül fel, a diagnózis megállapítására több módszer, laboratóriumi vizsgálat áll rendelkezésre. A leggyakoribb a limfocita-transzformációs teszt. Ennek alapja az a tény, hogy a gyógyszerallergia a fehérvérsejtekhez – limfocitákhoz – köthető. A limfociták emlékezetében rögzül, hogy mely gyógyszer ellen "kell" fellépniük. Azaz, ha a kérdéses gyógyszerrel – akár mesterséges körülmények között is – találkoznak, aktiválódnak. A diagnosztizáló módszer alapja a specifikus limfocita "keresése", amely elraktározta magában a gyógyszer "tulajdonságait", majd a gyógyszerrel való második találkozáskor ezek alapján felismeri azt, aktiválódik és ezt számos egyéb sejtre is átviszi, egyes esetekben elpusztítva azokat (pl. a bőr- és nyálkahártya sejtjeit). A vizsgálat során a pácienstől vett vérminta és a kérdéses hatóanyag aktiválódásának minőségét-mértékét mérik.
Amennyiben pozitív az eredmény, úgy a páciens semmilyen körülmények között nem szedheti az adott gyógyszer. Ha negatív, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben ugyanaz a gyógyszer nem vált ki ellenreakciót. Egyes esetekben, a beteg saját bőrén az úgynevezett epicután gyógyszeres tesztelés kerül alkalmazásra. A hát bőrére egyesével felvitt gyógyszereket, illetve kísérő vegyületeiket tartalmazó tesztkészítményeket speciális ragtapasz segítségével rögzítenek. Az allergén felvitelének helyén kialakuló bőrelváltozásból és annak mértékéből olvassák le az eredményt. Az említett módszer azonban járóbeteg rendelésnél csak igen nagy körültekintéssel alkalmazható, mivel – bár ennek gyakorisága elenyésző – a tesztgyógyszerek életveszélyes reakciókat is kiválthatnak.
A vizsgálatok során kizárandók az allergiát utánzó pszichés alapon létrejött , vagy un. idioszinkráziás (egyes enzimek hiányán) alapuló reakciók.
Az előbbinél a fogorvosi székben átélt stressz kiváltotta, az arcon megjelenő vörös foltosodás, vagy kipirulás jöhet létre. Ez gyakran a helyi érzéstelenítők beszúrása után jelentkezik és ájulást, remegést vagy vérnyomás emelkedést is okozhat. Az ilyen betegeket később nem merik kezelni, vagy a kezelésnél nem adnak nekik érzéstelenítőt. Az adrenalin (maga a stresszanyag) az érzéstelenítőkhöz keverve helyi érösszehúzódást vált ki, hogy a beadott csekély mennyiség gyorsabban hasson. Ezen körülmények pontosan tisztázhatók.
Az utóbbinál számos kémiailag nem rokon gyógyszer vált ki azonos, kipirulással, szívdobogással, később hasmenéssel, esetleg hányással jelentkező tüneteket. Ennek hátterében
a gyógyszer készítményekben gyakran jelenlevő tejcukor lebontásának hiánya is állhat, mely
alkalmas teszttel igazolható.
Az allergológus és a családorvos együttesen kell, hogy megtalálja a beteg számára fontos, ugyanakkor jól tolerálható készítmény(eke)t.
Hozzászólás zárolva.