Horváth Charlie

-Otthon eközben eléggé lenézően beszéltek a vendéglátós zenekarokról, és sokan máig azt mondják, csak háttérzenét szolgáltatnak a vacsorázó milliomosoknak.

-Ezt olyanok mondják, akiknek fogalmuk sincs arról, milyen pontosságot és minőséget követelnek meg ott az embertől. Nyugaton nincs is ilyen kifejezés, hogy vendéglátós, show-nak hívják a fellépéseket és ebből csak jó vagy rossz van – mindegy hogy színházteremben vagy kocsmában adják elő. Nekem nem gond egy pubban zongorakíséret mellett énekelni, ami sokkal nehezebb, mint a behangosított termekben, de én tudom vállalni. Ezért vagyok profi és ezért nem érdekel, mit mond rólam az, aki erre soha nem lenne képes. Ez a sznob lenéző magatartás csak nálunk jellemző, főleg azokra, akik otthon vezették a lemezeladási listákat, de külföldön az első kocsmában megbuknának a produkciójukkal. Nem szégyellem, amit csináltam, mert mindenféle exkluzív helyeken léptem fel már akkor, amikor az itthoniak föld-műves szövetkezetekbe jártak haknizni és kétszáz nyugdíjasnak danolásztak, amikor a Liversing meg a Generál tízezer ember előtt lépett el az ifjúsági parkban. Erre lehetett építeni, nem véletlen, hogy én már akkor dolgoztam Arnold Schwarzeneggerrel meg Naomi Campbell-lel, amikor itt még azt sem tudták, kik ők. Kívülről talán még jobban, tisztábban láttam, mi a helyzet a hazai zenei berkekben, de Afrika után mégis hazajöttem. Akkor jött a Generál, aztán 1980 áprilisában kaptam egy ajánlatot Norvégiába. Nagyon rosszak voltak a feltételek, de kiderült, hogy egy hónap alatt többet kereshetek, mint itthon egy év alatt, és elvállaltam – főleg azért, mert akkor született a kisfiam. Kimentünk a Pannónia Express nevű formációval és rövid időn belül kiderült, hogy Európa legjobb zenekara vagyunk. Ezt rövid időn belül be is fogom bizonyítani, mert kint rengeteg anyag készült, amit most próbálunk CD-n kiadni. Kint nagyon gyorsan terjedt a hírünk, egyik ajánlat követte a másikat és végül 13 évig maradtunk.