Hűha, a végén még világítunk

Szeitzné Szabó Mária tanulmányában leírja, hogy a foszfor az egyik legnagyobb mennyiségben kitermelt és felhasznált elem, és gyakorlatilag minden élőlény szervezetében megtalálható. A szervezetünk működéséhez nélkülözhetetlen ásványi anyag a csontok és a fogak szerkezetének kialakításában játszik fontos szerepet, emellett pedig számtalan élettani folyamat zavartalan működéséhez járul hozzá.

Élelmiszereink elegendő foszfort tartalmaznak ahhoz, hogy normál táplálkozás esetén fedezzék a szervezet foszfátszükségletét. A legújabb kutatások szerint azonban a magas foszforbevitel akkor is kedvezőtlenül hat az emberi szervezetre, ha egyidejűleg nem mutatható ki a vér foszforszintjének jelentős emelkedése. A szervi károsodásokért ugyanis elsősorban a magas foszforbevitel által a homeosztázis visszaállítása érdekében kiváltott hormonális reakciók felelősek.

Különösen a vesebetegek esetében kell fokozott figyelmet szentelni a magas foszforszint elkerülésére

A tartósan magas szérum-foszforszint a mellékpajzsmirigy túlműködéséhez, csontvázdeformitásokhoz, lágyszöveti meszesedéshez, szív- és érrendszeri betegségekhez, érelmeszesedéshez vezethet, és jelentősen növeli a halálozási kockázatot. Ezért a vesebetegeknek adott diétás tanácsadók nagy hangsúlyt helyeznek az étrendi foszforbevitel lehető legalacsonyabban tartására, ezen belül is a foszfortartalmú adalékanyagokat tartalmazó élelmiszerek kerülésére (a Nemzeti Veseprogram adatai szerint ma Magyarországon majd egymillió a krónikus vesebetegek száma, és körülbelül tizenötezren vannak azok, akiket dialízissel tartanak életben, vagy már átültetett vesével élnek).

Az emelkedett foszforbevitel sajnos az egészséges emberekben is megbontja a foszfor és kalcium szabályozását szolgáló hormonális homeosztázist (egyensúlyt), károsítja a szöveteket, hozzájárul a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásához, az érelmeszesedéshez, ér-belhártyasérülésekhez, vesekárosodáshoz, valamint a csontállomány veszteségéhez, a csontritkuláshoz és az öregedési folyamat felgyorsulásához.

A fokozott foszforbevitel a csontok egészséges állapotára is kockázatot jelenthet: egy serdülők között végzett vizsgálat szerint például a csonttörések gyakorisága szignifikáns összefüggést mutatott a foszforsavtartalmú kólafélék fogyasztásával.

Miből adódik a felesleges foszforbevitel?

A magas foszfortartalmú élelmiszerek elsősorban állati eredetűek. A bevitelhez legnagyobb mértékben a tej és tejtermékek, a húsok, a halak járulnak hozzá, ezt követik a gabonafélék és a hüvelyesek, majd a zöldségek, gyümölcsök.

Az élelmiszerek természetes foszfortartalma mellett a bevitelt megnövelik a feldolgozott élelmiszerekhez használt foszfortartalmú adalékanyagok. Az élelmiszer-adalékokból származó foszfor könnyen és jól – gyakorlatilag 100%-ban – felszívódik, mivel az már szervetlen, ionizált formában van jelen, szemben az élelmiszerekben található, szerves kötésben lévő foszforvegyületekkel.

A foszfortartalmú adalékanyagok használata évről-évre növekszik, az extra bevitelt már közel húsz éve is 300-1000 mg/nap közöttire (átlag 500mg/nap) becsülték az USA-ban. A lakosság táplálkozása az utóbbi évtizedekben hazánkban is jelentősen változott.

Mennyi lenne az optimális foszforbevitel, és mennyi a valós?

A megfelelő foszforbevitel (AI, Adequate Intake) az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA, European Food Safety Authority) szerint csecsemőknél 160 mg/nap, gyermekeknél 250 mg/nap és 640 mg/nap közötti. Az AI-érték felnőttekre 550 mg/nap, amely a várandós és szoptató nőkre is alkalmazható.

Az Európai Unió 13 országából származó élelmiszer-fogyasztási adatok elemzése szerint az átlagos foszforbevitel életkoruktól függően gyerekeknél 600-1600 mg/nap, felnőtteknél 1000-1800 mg/nap, szemben a fent leírt, ajánlott 550 mg/nap értékkel.

A szerző úgy véli, hogy a foszfáttartalom tekintetében is szükség lenne egy olyan átfogó felvilágosító kampányra, amely korábban például a konyhasó kapcsán már sikeresen lezajlott. Ezen felül fontos lenne az élelmiszerek jelölésén a hozzáadott foszfortartalom feltüntetésére: könnyen érthető jelölésekkel kiegészítve a fogyasztó számára jelezni lehetne, hogy a termék kevés, közepes, vagy nagy mennyiségű hozzáadott foszfátot tartalmaz.

(Forrás: laboratorium.hu)