„Idegesített, hát inkább beleszerettem!”

Walster szerint a romantikus szerelem 2 komponensből áll:

1. Az első a "fiziológiai ébredés". Ez együtt járhat szexuális vággyal, de általában nem jellemző. Sok minden kiválthatja: félelem, harag, szorongás, visszautasítás, stressz, bármi váratlan, ami megdobogtatja a szívet, növeli a légzésszámot, összerántja a gyomrot, bizsergeti a gerincet, és libabőrössé teszi a testet.

2. A második, ennek az eszmélésnek romantikus okot tulajdonítani. Tehát sokféleképpen lehet magyarázni egy ilyen jelenséget, de ha szerelemnek akarjuk betudni, akkor azzá válik.

Ez nemcsak egy elmélet. Walster 2 komponensből álló modelljét sok kutató leellenőrizte több tucat tanulmány keretein belül. Eredményeik egy az egyben alátámasztják az elméletet, ami fényt derít arra, hogy az emberek miért szeretnek bele gyakran olyasvalakibe, aki nem bánik jól velük. Valójában sokkal valószínűbb a szerelembe esés valakivel, aki frusztrál, vagy felidegesít, megijeszt, vagy szorongást vált ki, mint azzal, aki kedves hozzánk. Hogy miért? Azért, mert ezek az élmények fiziológiai ébredést eredményeznek.

A modell azt is jól ábrázolja, hogy miért zúgunk bele valakibe olyan gyorsan. Ezek a reakciók ugyanis septiben lezajlanak, így akár egy hétvége is elegendő ahhoz, hogy fülig szerelmesek legyünk. Akár olyan valakibe is, akit egyáltalán nem ismerünk még. Szerencsére nemcsak ez a fajta szerelem válthatja ki a szenvedélyt. A szenvedélyt, amit az emberek meggyőződése szerint nem lehet uralni, és úgy gondolják, hogy pont ez a jó benne.