Ideje van a megnyugvásnak
Vége a választásnak, s az eredményt nem csak tudomásul kell vennünk, hanem viselni is tudnunk kell: a győztesekre szavazóknak, szerénységgel – a vesztesekre voksolóknak, méltósággal. Mert ideje van a megnyugvásnak is.
Sokan idéztek az elmúlt két hétben a Prédikátor könyvéből különböző sorokat. Ki-ki különböző okokból, célokból ragadott ki egy-egy mondatot, elemezte, bontotta ki eszmefuttatássá…
„Mindennek rendelt ideje van,
és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak;
ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak;
ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének;
ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;
ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek;
ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”
Holott ez az írás csak minden sorával együtt, elemzés nélkül, de minden szavába alaposan belegondolva adja ki azt, amiért íródott. Ez az írás maga a BÖLCSESSÉG. Az élet bölcsessége. Kinek-kinek a maga élete, melynek mindennapjaiban benne van minden: a születés, és a halál, az ültetés és a kiszakítás, a sírás és a nevetés, a szeretet és a gyűlölet, a hadakozás és a békesség.
S életünk része nap, mint nap a politika is, még ha nem is politizálunk mindennap. S életünk része az is, hogy a választások idején a kampányok hatására megváltozik a hangulatunk. Felizzanak a szenvedélyek, csendesebb, vagy hevesebb viták formájában csapnak össze a vélemények, sokszor háttérbe szorítva az élet egyéb, fontos dolgait.
Hozzászólás zárolva.