Így buliztok Ti!- Partikultúra

Ságvári Bence szociológus szerint míg a 80’as években elsősorban a házibulik élték aranykorukat, addig a 90’es években a diszkó, az ezredforduló után az elektro-kultúra indult virágzásnak. A hazai sztárok egyaránt nosztalgiával tekintenek vissza saját kamaszkorukra, és ha idejük engedi, a mai napig szeretnek mulatni.

80’ – a házibulik aranykora
„A nyolcvanas évek során a házibulik óriási népszerűségnek örvendtek. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az akkori hatalom nem tudta kontrollálni ezeket az informális összejöveteleket, másrészt sokkal kevesebb nyilvános szórakozóhely volt, mint ma” – mondta a szociológus. Mobiltelefon és internet hiányában ezek a bulik általában szájról-szájra terjedtek, de léteztek ennél bizarrabb csatornák is.

Geszti Péter emlékei szerint például „nem egyszer fordult elő, hogy a Moszkva téren ki volt matricázva, hol van aznap este a buli. Az okostelefonok és közösségi média előtti korban ez egy remek módja volt több száz ember összecsődítésének, különleges hangulatot gerjesztett. Tulajdonképpen az akkori bulikban megismert lendület vitt újra a színpadra, hisz minden koncert olyan, mint a legjobb házibuli!”
Ebben az évtizedben az analóg eszközök már szélesebb körben elterjedtek, és a háztartások döntő többségében volt tévé-rádió; nem véletlen, hogy a videoklip mint műfaj is ekkor kezdte meg világkörüli hódító útjukat – mondta el Ságvári. A technika és tartalomszolgáltatás ezen találkozásának következményeként megjelentek a videodiszkók, amik mai szemmel a partiélet dinoszauruszai közé tartoznak. „Ma már nehéz elképzelni, hogy egy TV köré csoportosuljon a buli magva, de ez nagyon menőnek számított annak idején. Nem mellesleg segített abban, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő műfajt, ami kardinális kérdés volt. Én például popper voltam, ami azt jelenti, hogy konzekvensen edzőcipőt, répanadrágot és pamut pólót hordtam” – emlékezett vissza Geszti saját élményeire.

90’ – diszkó-vadnyugat
A szociológus szerint a magyarok a rendszerváltás előtt szinte kultikus módon rajongtak a nyugati országokból származó dolgokért, majd a tömegkultúra korlátainak megdőlésével minden hőn áhított termék elérhetővé vált a hazaiak számára is. A szórakozóhelyek szabadon nyílhattak, a diszkók száma gombamód megszaporodott, és az induló kereskedelmi rádióknak köszönhetően pedig popzene szólt mindenhonnan. Ez a hullám nem csak Budapestre, hanem az egész országra kiterjedt. „Fiatal kamaszként főleg a szegedi sulidiszkókat, később pedig a szórakozóhelyeket látogattuk. Ekkor még intenzíven versenytáncoltam, emiatt csak havonta 1-2 hétvégén mehettem el mulatni, de ilyenkor alap volt, hogy valamelyik diszkó táncparkettjét koptatjuk a buliszerkónkban: magassarkúban, farmerban és valami csinos pólóban. Bevallom, a legnagyobbakat, Dr. Alban Sing Hallelujah című számára tomboltunk! ” – számolt be Ördög Nóra saját élményeiről. A műsorvezető megjegyezte, hogy legtöbbször a mai napig gyerekkori barátnőivel szokott mulatni járni, elsősorban Szegeden, vagy külföldön.
A 90’es években a kábeltévék tömeges megjelenése óriási technikai és kulturális áttörésnek számított; ennek köszönhető, hogy az MTV is rengeteg fiatal számára elérhetővé vált, ablakot nyitva a világra. „Míg korábban csak pár, egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthető zenei irányzat határozta meg az emberek nagy részének ízlését, addig az MTV és a lemezboltok megjelenésével ez a korszak lezárult. Rengeteg apró szubkultúra alakult ki az egyre szélesedő zenei spektrum mentén, és a videoklipekből azt is megtanulhattuk, melyik irányzathoz milyen ruha illik.”-emlékeztetett a szociológus.