InDaHouse Hungary Egyesület: egy ház a világ közepén, ahol mindenki otthon van

Nagy megtiszteltetés az InDaHouse Hungary önkéntesének lenni. Fantasztikus csapat, ahová nem lehet csak úgy az utcáról besétálni. Akik viszont bekerülnek közéjük, elkötelezettek és szívüket lelküket beleadják a munkába. Fejlesztő foglalkozásokat tartanak 0-tól 18 éves korig olyan hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik faluban, vagy cigánytelepen születtek az encsi kistérségben, Borsodban. Az egyesület hosszútávú célja, hogy a gyerekek, akiket tanítanak, felnőttként önmegvalósító életet tudjanak élni. Ne legyenek a körülmények áldozatai, hanem saját maguk tudják irányítani az életüket. El tudjanak helyezkedni a munkaerő piacon, legyen saját önálló keresetük.

Megvallom őszintén nekem kicsit furcsa, hogy az egyesületnek angol neve van. Borsodi hátrányos helyzetű gyerekeket segítetek, nem lett volna jobb egy mindenki számára érthető, magyar elnevezés?
Amikor még csak körvonalazódni kezdett, hogy mit szeretnénk, hárman voltunk barátok. Egy kávézóban ültünk egy asztal körül és a jövőről beszélgettünk. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy szeretnénk egy házat a világ közepén, ahol mindenki otthon van. Olyan nevet kerestünk neki, amit külföldön is ki tudnak mondani, mert a hosszútávú terveink között szerepelt, hogy külföldi önkénteseket is fogadunk majd a jövőben. Végül az InDaHouse szó mellé odatettük a Hungaryt is, mert a keresőben az Indahause kifejezésre rengeteg találat jön ki. Az önkéntesek is egyet értettek abban, hogy jó ez a név. Leginkább pozitív kritikákat szoktunk kapni ezzel kapcsolatban. Volt olyan vállalatvezető, aki azt mondta, hogy szerinte azért szerencsés választás ez a név, mert kitűnik belőle, hogy egy fiatalos, lendületes csapat vagyunk, nem pedig egy 100 éves szervezet, ami esetleg nem hatékony. A helyiek, mint bárki más megtanulták kiejteni ezt a szót. Egyébként nagyon izgalmas volt megtapasztalni azt, hogy a semmiből kiindulva, hogyan vált az emberek identitásává ez a projekt. Mert a velünk dolgozóknak az InDaHouse tényleg az identitásunk egy része.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről? Az álmodozás után melyek voltak a következő lépések?

Az elején csak azt tudtuk, hogy nem szeretnénk pályázatoktól függő programot létrehozni. Akkoriban tanultuk meg a társadalmi vállalkozás kifejezést: olyan piaci alapú vállalkozásról van szó, aminek valamilyen pozitív társadalmi hatása van. Első lépésként csatlakoztunk egy ilyen fejlesztő programhoz. Több mint fél évig dolgoztunk azon, hogy mi legyen a társadalmi vállalkozás, ami bevételt termel a program számára. Ezért nem igazán mondható klasszikusnak az indulásunk. A másik, szintén nem klasszikus történet velünk kapcsolatban az, hogy mindannyian budapestiek vagyunk, akkoriban nem volt vidéki kapcsolatunk.