InDaHouse Hungary Egyesület: egy ház a világ közepén, ahol mindenki otthon van

Abban teljesen biztosak voltunk, hogy olyan helyre szerettünk volna menni, ahova más nem megy, ahol nagy szükség van a segítségre. Ezért fel kellett térképezni a vidéket, hogy megtaláljuk az ideális helyet a tevékenységünkhöz. Olyan emberektől kértünk tanácsot, akiknek van ország ismerete. Belebotlottunk két idős szociális munkásba, Hegyesi Gáborba és Talyigás Katiba, akik elhoztak minket ide az Encsi kistérségbe. Bemutattak az itt élő embereknek, eljutottunk Perére, ahol először elkezdtünk dolgozni. Szerelem volt első látásra, egy gyönyörű dimbes-dombos falu, romantikus, kanyargós utcácskákkal. Pont ősz volt, hullottak az aranyló falevelek, mint a mesében. Amikor befejeztük a vállalkozásfejlesztő programot, utána nyáron megszerveztük az első hétvégét a gyerekekkel.

Az elején néhány gyerekkel hétvégéken dolgoztatok. Ma már te is leköltöztél a térségbe, magánszemélyek és vállalkozások adományaiból építettek egy szép házat, ami a központotok. Hol tartotok most?

Ma már két telephelyünk van, felépítettük a házat Hernádszentandráson, a felső szinten laknak az önkéntesek, amikor itt vannak, a lenti tereket a gyerekek tudják használni. Fügödön is van egy házunk lassan egy éve, itt az iskolaelőkészítő foglalkozásokat tartjuk. Kezdetekben valóban kb. 20 gyerek járt hozzánk, ma már 150 gyerek vesz részt a programunkban. Mi egy önkéntes program vagyunk, ez azt jelenti, hogy azon túl, hogy azt szeretnénk, hogy a gyerekek minél okosabbak legyenek, segítjük őket a társadalmi beilleszkedésben is. Úgy gondoljuk, hogy ez az önkénteseken keresztül tud megtörténni. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy több száz felnőtt ember arról biztosítja őket arról, hogy szeretetreméltóak, megbízhatóak, ugyanolyanok és ugyanannyit érnek, mint bárki más. Ez teszi lehetővé azt, hogy felnőve sikeresek legyenek.

Nemcsak a gyerekek száma nőtt az idők során, de az önkénteseké is. Mi motiválja az önkénteseket abban, hogy szabadidejüket feláldozzák a gyerekek tanítására?

Azt gondolom, hogy a legtöbb önkéntesünket az igazságtalanság bosszantja. Azok jönnek hozzánk önkéntesnek, akik látják, milyen igazságtalan mindaz, ami ezekkel a gyerekekkel történik, és ezen szeretnének változtatni. Értéket szeretnének teremteni az önkéntes munkájukkal, hasznos dolgot szeretnének csinálni.

Hogyan lesz valaki nálatok önkéntes? Gondolom, nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra beállni dolgozni.

Már nem. Ez az elején így volt, de ma már bonyolultabbá vált az önkéntessé válás folyamata. A honlapunkon, egy jelentkezési lap kitöltésével lehet önkéntesnek jelentkezni. Utána meg kell várni a felvételit, amit az elmúlt egy évben nem nagyon tudtunk tartani a koronavírus miatt, de reméljük, hogy most nyáron újult erővel tudunk újra új önkénteseket felvenni. A felvételin személyesen találkozunk velük, megismerjük őket. Utána van egy orientációs találkozó, ahol részletesen bemutatjuk az InDaHouse-t. Utána kezdhetik el velünk a munkát.

Kemény év van mögöttetek, a járványhelyzet megnehezítette a munkátokat. Át tudtatok állni az online oktatásra?

Nem volt más választásunk. Az elmúlt egy évnek a legnagyobb vesztesei szerintem a kicsi gyerekek, velük nem lehet online foglalkozni. Úgyhogy nekik kézműves csomagokat készítünk hétről hétre, amiket kiviszünk a családokhoz, és a szüleikkel együtt tudják megcsinálni a feladatokat. Emellett pedig azok a gyerekek még a legnagyobb vesztesek, akik a legnagyobb bajban vannak, elhanyagoló családban élnek olyan szülőkkel, akikkel nagyon nehéz együttműködni. Velük nem sikerült például online kapcsolatot létrehozni. Illetve a fogyatékossággal élő gyerekekkel is nagyon nehéz volt tartani a kapcsolatot, velük is csak minimálisan tudtunk foglalkozni.