Interjú Feke Pállal
Ezúttal műsorvezetőként láthatjuk. Fordított szerep, hiszen most nem Önt faggatják, hanem az Ön kíváncsisága, érdeklődése, személyisége a záloga a műsor sikerének. Azaz saját magát kell majd alakítania. Milyen ember Feke Pál?
Úgy tűnik, a zenés színház műfaja az elmúlt években mintha virágozna. Rákapott a nagyközönség? Vagy a műfaj nyit a modernitás felé?
Talán modhatom azt, hogy a műfaj tarol. Az egész világon hódít. Nyilvánvalóan az én pályámat is alapvetően befolyásolta, hogy zene-központú televíziós műsorokban is szerepeltem (Társulat, Csináljuk a fesztivált). Nagyon sok olyan produkció van, ami bizonyítja, hogy például az operett nem egy poros műfaj. A drámai zenés darabok mellett folyamatosan futnak fergeteges humorral megírt művek, mint például a jelenleg futó Spamalot vagy néhány éve a Rocky Horror Show.
Azt gondolom, manapság nagyon nagy szüksége van az embereknek a kikapcsolódásra. Arra, hogy amit néznek, az örömforrás legyen. Meggyőződésem, hogy a musical erre az egyik legjobb lehetőség.
Éppen ezért „A zene az kell” című műsor stábjával végigjárjuk az ország színházait, és azt tapasztalom, hogy szinte minden színház, legyen az a fővárosban vagy vidéken, igyekszik műsorra tűzni zenés darabot. El kell mondanom, mekkora öröm az is, hogy mindenhol nagy becsben tartják a magyar szerzőket, műveket! Azonban különleges „A zene az kell” abban is, hogy bepillantunk a kulisszák mögé. A Duna Televízió nézői megtudhatják, hogyan működik egy adott előadás színpadtechnikája, mit csinálnak a színészek akkor, amikor nem a színpadon vannak, mi történik a színfalak mögött az előadás szünetében, amikor a nézők éppen egy pezsgőt fogyasztanak el a büfében. Beszélgetünk a színészekkel, az alkotókkal, szerzőkkel, rendezőkkel, színházigazgatókkal. De megszólítjuk a sminkest vagy a fodrászt, az öltöztetőt, vagy éppen a büfést… Nagyon komplex képet igyekszünk adni minden egyes produkcióról. Lendületesre vágott, változatos, sokszínű műsort készítünk.
Nagyon szenvedélyesen beszél a színházról. A musical és drámai főszerepek mellett már rendezett, foglalkozik látványtervezéssel. Úgy tűnik, hogy a színház a maga komplexitásában érdekli.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen sok mindenben kipróbálhattam magam. De az igaz, hogy engem már kisgyermek koromban sem csak az érdekelt, hogy fölmenjek a színpadra és eljátsszak egy szerepet, hanem a háttere a dolgoknak. Éppen az, amiről ez a műsor is szólni fog. Nekem ez az életem. Hogy szól a hangosítás, milyen a látvány, hogy mozognak a díszletek, hogy működik a technika… Szóval engem mindig is érdekelt minden, ami a színházzal kapcsolatos. Ezért is örülök annak, hogy éppen egy ilyen műsort vezethetek.
Hozzászólás zárolva.