Irodalmi homoszexualitás

Arthur Rimbaud 1854-ben született, mivel apja elhagyta a családot, anyja egyedül nevelte. Gyorsan tanult, felfogása jóval érettebb volt kortársainál, egészen korán kezdett írni, tizenhét évesen már abban reménykedett, nyomtatásban láthatja műveit. Többször is megszökött otthonról, 1871. szeptemberében találkozott Verlaine-nel.

Úgy tartják, Rimbaud szenvedélyes, szokásokat gyűlölő, szabadságra vágyó, forróvérű, lángoló fiatalember volt. Arra vágyott az 1800-as években, amire tulajdonképpen minden kamasz minden korban: függetlenségre, önállóságra, hogy senki ne mondja meg neki, mikor mit tegyen. Talán különleges személyisége, tehetsége miatt megalkuvásra egész életében képtelen volt.

A fiú Verlaine-nel és feleségével lakott, aztán pedig béreltek neki egy szobát. Nagyon kedvelte az idősebb, művelt költőtársat, aki hamar szerelmet kezdett érezni iránta. Verlaine eltávolodott feleségétől, nem törődött még a fiával sem. A boldog szerelmes mámorban a diáknegyed kávéházaiban abszintot ittak hígítás nélkül, amitől Rimbaud rendszeresen rosszul lett. Verlaine-re sem gyakorolt jó hatást az alkohol, ha hazament, bántalmazta feleségét.

Arthur kinevette idősebb szeretőjét, amiért az mindig – ha csak rövid időre is – visszatért családjához. Ezt behódolásnak érezte, pedig a férfi mindent megtett érte, ha csak a hasa fájt, azonnal rohant hozzá. Rimbaud talán nem elsősorban a homoszexuális kalandot kereste Verlaine oldalán, hanem mindent ki akart próbálni, amit kora nem fogadott el, mi több, bűnösnek tartott.

Néhány hónap után Rimbaud megpróbált elszakadni, de Verlaine nem bírta nélküle, visszahívta Párizsba, majd elvitte Belgiumba, hogy láthassa a tengert. Következő úti céljuk London volt, eközben végig Verlaine pénzét – amiből szintén nem volt túl sok – költötték. Sokszor összevesztek, kibékültek, de a fiúnak egyre terhesebbé vált a kapcsolat. Szívesebb lett volna csak barát, nem pedig szerető.

Nem csak Rimbaud, Verlaine sem volt tökéletesen biztos a kapcsolatban, otthagyta kedvesét Londonban, és feleségénél bocsánatért esdekelt. Az asszony nem válaszolt, mire a költő megpróbált békülni Arthurral, aki azonban szakított. Erre Verlaine fegyvert rántott, és rálőtt a fiúra: a csuklóját találta el. Azonnal letartóztatták, szerelmüknek a kétéves börtönbüntetés vetett véget.