Jásdi István Csopakról

Nem volt ez egy kicsit nagy „ugrás a mélyvízbe”?

–         Tulajdonképpen mi is csak akkor, amikor már aláírtuk az adásvételi szerződést, és beköltöztünk, kezdtünk el egy kicsit aggódni, nem csináltunk-e butaságot. De, egyrészt közgazdász szemmel sem tűnt rossz vállalkozásnak, másrészt tulajdonképpen jó ütemben érkeztünk Csopakra. A korábbi pinceszövetkezet tönkrement, ahol Figula Mihály volt a főborász, s aki így végképp önállósította magát Balatonfüreden. A piacon nem volt, vagy csak pancsolt, csopaki bor. Ugyanakkor a csopaki olaszrizling méltán volt híres egykoron. Adódott tehát a lehetőség, hogy megőrizzük a csopaki szőlőt és bort a térképen és a kínálatban. Tudatlanul, azaz mindenféle előképzettség nélkül, de tisztességesen akartunk borászkodni. Találtunk magunk mellé két kiválóan képzett segítőtársat, és 1998-ban megalapítottuk a vállalkozást. Helyrehoztuk a pincét, kialakítottuk a technológiát, és – első időkben még vásárolt szőlővel – elkezdtük a borkészítést. S mindjárt 1999-ben lett egy csodálatos évjárat a Balaton-felvidéken, aminek eredményeképpen „elsült a kapanyél is”, s nekünk a hiányos felkészültségünkkel – igaz, tökéletes technológiával – sikerült olyan bort készítenünk, amire felfigyeltek. Azóta se nyertünk ugyan díjat, de nem bánom. Akkor, erre nagyobb szükségünk volt.

A friss, üde, reduktív technológiával készült zamatos olaszrizling mellett mára már egész más stílusú borokkal is meglepitek a szakmát is, a fogyasztókat is.

–         Igen, akkor a kezdeti években még elég volt, hogy egy rendes, tiszta pincében, gondosan művelt szőlőből, tisztességes feldolgozással, korszerű technológiával, könnyed, zamatos borokat készítsünk, amire kétségtelenül egyre többen felfigyeltek. Bennem azonban egy idő után hiányérzet kezdett munkálni. Egy-egy kis tételben előállított borról alkotott véleményből, megjegyzésből azt vettem ki, hogy ebben a borvidékben több van, nem hozunk ki belőle minden lehetőséget. Közben fejlődött a birtok, szőlőt vásároltunk, telepítettünk, s lett 15 hektáros a birtokunk. Ehhez jött még néhány külföldi szakmai látogatás, melyek közül Burgundia meghatározó élményt jelentett. Rájöttünk, hogy mire lehet képes egy különleges területen fekvő birtok, saját arculattal, saját karakterrel, ha szakmai alázatra, világba való kitekintésre alapszik. Így kezdtünk el a dűlőszelektált borokkal kísérletezni. Ez még ma is kísérlet, de az első mértékadó, szakmai visszajelzések alapján úgy tűnik, ezen az úton érdemes tovább mennünk. Számunkra is érdekesebbé vált az egész. Rájöttünk, hogy ez a kísérletezés egy több évtizedes program a pincében. A szőlőben meg még hosszabb. Ami kiesett 50 év alatt Magyarországon a szőlészetben, azt valószínűleg nem lehet hamarabb, mint ugyanannyi idő alatt bepótolni, sok-sok kísérletezéssel. Lehet, hogy már nem az én életemben, de kijelölte magát az út, amerre menni kell.