Játék az élettel
A nagyapámat annyira hatalmába kerítette a játékszenvedély, hogy pókeren eljátszotta a család megélhetését biztosító drogériát. Szerencsére nagyanyámnak egy jóindulatú barát megüzente a hírt, így az éjszaka kellős közepén az ügyvédet felverve, gyorsan átíratta az üzletet a saját nevére. Akkor volt nagyapám kezében utoljára kártya.
A szenvedélybeteg azért dolgozik, hogy játszhasson, napjának nagy részében a nyerő kombinációkon jár az esze, ha nem jut hozzá szenvedélyéhez, komoly elvonási tüneteket produkálhat (izgalom, verejtékezés, remegés), a pénzhez jutásért akár bűncselekményre is vetemedik. Minden szenvedélybetegség lehetséges velejárója a munkahelyi labilitás, kölcsönkéregetés, esetleg sikkasztás, a megbomlott családi háttér, amelyek még tovább süllyesztik szenvedélyének hajszolásában azt, aki kezdetben éppen a nyomasztó hatások ellen kereste vigaszát.
Ma Magyarországon több százezer ember játszik rendszeresen. Közülük 3-4 ezren tekinthetők szenvedélybetegnek. Hazánk ebből a szempontból nem rendelkezik különleges mutatókkal. Világviszonylatban is ilyen arányokra lehet számítani, ám a fejlettebb országokban intézményesült, komplex kezeléssel gyógyítanak.
Sokakat a depresszió taszít a szerencsejáték karmai közé: játszanak, hogy feledjék gondjaikat. Az öngyilkosságra való hajlam a szenvedélybetegségek között is a játékosokra a leginkább jellemző. A szerencsejátékos más szenvedélynek nem rabja (legfeljebb dohányzik), mert a játékhoz tiszta fej kell. A legtöbben olyan örömforrás-kereső, győzelemorientált férfiak, akiket az életművész típushoz sorolnak.
Pszichoterápiával és bizonyos anti-depresszáns gyógyszerekkel orvosolható lenne szenvedélyük, de csak kevesek veszik igénybe a kezelést. Sokan kitiltatják magukat a kaszinókból, játéktermekből, de végül gyakran a nyerőautomatáknál folytatják.
Hozzászólás zárolva.