JK: a ragaszkodó, függő személyiség

A nem-galambepéjűek, a korábban ismertetett BC-, DE-típusúak (a sorozat olvasásába most bekapcsolódóknak mondva: a nárcisztikusok és az agresszivek)  meg direkt vadásznak a JK-társakra, hogy móresra tanítsák őket, beléjük töröljék a cipőjüket – vagyis kiélhessék felsőbbrendűségüket, illetve agresszivitásukat.

Akár kényszerből és rossz közérzettel megélve, akár önként és dalolva, de reciprok magatartást tanúsítanak ez esetben is a társak. S bizony, megint annak lehetünk a tanúi, hogy a gyenge diktál, s az erősebb kénytelen vagy siet úgy viselkedni, ahogy a gyenge kiprovokálja.

Próbáljuk most is megérteni: miért éppen ez a ragaszkodó, függő válasz-viselkedés vált uralkodóvá a JK-személynél (hiszen ugyanarra a viselkedésre elvileg még hétféle válasz adható)?

Megint a rubinsteini megállapítást idézem, e szerint a külső okok a belső feltételeken keresztül hatnak. Nézzük tehát először: milyen lehetett ez a külső ok?

Kézenfekvő, hogy az a viselkedés, amire a JK-válasz kialakul, nem lehet JK. Ez a JK-választ kiváltó viselkedés biztos, hogy egy olyan ember részéről tapasztalható, aki a kapcsolatban irányítani akar. Ezt kétféleképpen teheti: vagy negatív vagy pozitív érzelmi bázison állva.

Ha negatív érzelmi bázison áll, akkor a korábban tárgyalt BC- vagy DE-attitűd jellemző rá. Amennyiben pozitív érzelmek vezérlik, akkor vagy NO- vagy AP-attitűd az övé (ezeket később tárgyaljuk majd, de azt már most elfogadhatjuk, hogy ezek azért váltanak ki JK-attitűdöt, mert a célszemély is pozitív emocionális bázisú). A másik három (az FG-, a HI- és az ugyancsak később megtárgyalandó LM-) attitűd azért zárható ki, mert arra  nem JK a válasz-viselkedés.  Marad tehát a már ismert BC- vagy DE- és a megismerendő NO- és/vagy AP-attitűd.

Elnézést a túl részletes indokolásért, de fontos annak egyértelművé tétele, hogy kinek a hatására alakul ki bizonyos személyiségszerkezetű emberben a ragaszkodó, függő beállítódás.