JK: a ragaszkodó, függő személyiség

S a fentiek alapján kézenfekvő, hogy a BC- és/vagy a DE-, de az NO- és/vagy AP-személyiségű ember azokban vált ki JK-attitűdöt, akik úgy önalárendelődök pozitív érzelmi bázisról, hogy közben, tudattalanul félnek az erőt, dominanciát sugárzó partnertől. Az agressziv DE-attitűdre lehet ugyanis hasonló vagy még nagyobb, durvább agresszióval is válaszolni, a versengő BC is kiválthat még keményebb nárcisztikus reagálást. Az így reflektáló emberek nyílvánvalóan nem félnek a partnertől. A JK-személy viszont fél, mert túlzottan respektál. Ez a túlzott respektus, az erő, a dominancia írtózattal vegyes tisztelete okozza, hogy a JK-személy fél az NO- és az AP-partnertől is. 

Nem véletlen, vagy így válik érthetőbbé, hogy a JK-személyekre jellemzőek a fóbiák, és itt térünk rá a rubinstejni belső feltételre.  Tudjuk, hogy a fóbia (mint beteges iszony) egy valamire áttólt félelmet jelent. Az illető félt valakitől, de mivel ezt nem merte még magának se bevallani, elkezdett – ehelyett – iszonyodni a póktól, a magasságtól, a víztől, a bezártságtól stb. Vagyis áttólta a félelmet egy személyről egy tárgyra, egy szituációra, hogy így „tudatos szinten konformis, pozitív emociókkal viszonyulhasson azokhoz, akik iránt (hiszen fél tőlük) voltaképpen negatív, rebellis módon érezhetne”. /Dr. Kulcsár Zsuzsanna: Személyiség-pszichológia, Tankönyvkiadó, Bp. 1974. 78. o./

Most és így érthető a rubinstejni mondás a külső ok és a belső feltétel kapcsolatáról. S hadd mondjam ki félreérthetetlenül: ezeknek a JK-s gyerekeknek vagy negatív érzelmi bázison álló és bűntető-korlátozó (BC, DE-) szülei (gondozói, nevelői) voltak, akiktől féltek, rettegtek gyerekkorukban, vagy szeretetteljes, ám maladaptív, tehát hypernormális, autokrata (NO-, AP) szülei – akiktől ezért ugyancsak féltek is tudattalanul.

Megint a gyerekkor… De ugye emlékeznek (megint) arra, hogy tanult attitűdről van  szó, ami módosítható. Idő-  és költségigényes terápiával, de módosítható, meg is szüntethető.