Jobb szépnek lenni…
Mi a szép? Mit tartunk szépnek? Erre a kényes kérdésre adott választ (sajna) nagyban befolyásolja a napjaink reklámvilága által felállított szépség kánon. Csak az a nő lehet szép, akinek tökéletesen sima a bőre, karcsú a dereka és dús a haja? Mivel ezek a vonások általában a fiatalokra jellemzőek, ki lehet jelenteni, hogy csak a fiataloké a szépség?
Jobb szépnek lenni – ez a provokatív megállapítás a Biella-i Egyetem egyik órájának címe volt. Provokatív, mert az elmúlt 25 év kultúrájában a szépség mértékét a fiatalsághoz kötötték, mely a kor előrehaladtával folyamatosan elvész.
Miért beszélnek akasztott ember házában kötélről? Avagy szépségről annak, aki esetleg nem léphet be a definíció szerinti szépségek körébe? „A szépség a legjobb ajánlólevél” – mondta Marcus Aurelius körülbelül 2000 évvel ezelőtt.
Íme az egyik lehetséges jelentés: a szépség eszköz arra, hogy elfogadjanak minket.
A szótárban a szépség következő jelentése található: az a szép, ami képes vonzódást kiváltani, tehát kívánatossá tesz, és általa el tudjuk fogadni saját magunkat.
A szépség nem az öregektől szociálisan elvárt érték, mert a kultúránkban használatos mértékeket (szép arc, sűrű haj, sima bőr, és jellegzetes helyeken lévő izom és zsírkötegek) 20-30 éves emberek tanulmányozásával állítják fel.
A szépségről ne nemhez és korhoz kötötten vélekedjünk, hanem mint általános vonzerőről, mint értékről, melyet mások értékelni tudnak. Ugyanis megítélése nemcsak a fizikai szépségen nyugszik, hanem mindenen, amit látunk, tehát a megjelenésen, ami magába foglalja a fizikumot, a testtartást, a viselkedést, az öltözködést, és azt, hogy mennyire van karbantartva a testünk, tehát a szépségápolást.
Ez esetben a szépség nem más, mint a jó megjelenés. Nem véletlenül mondjuk, hogy valaki „sármos öregúr” vagy „szép idősödő asszony”: ez azt jelenti, hogy egy bizonyos érték, és a szépségnek egy jelentése az idős emberekre is illik.
Ha valaki nem fiatal, az még nem zárja ki, hogy szép legyen.
Az emberi szokások történetében a test és az arc szépségének hangsúlyozása állandóan jelen van, különböző változatokat mutatva az adott kor és a domináns kultúra aktuálisan érvényben levő mértékei szerint.
Hozzászólás zárolva.