Jobb szépnek lenni…

A szépet eddig, mint kellemest, mások számára vonzót tüntettük fel, de a szemmel érzékelhető részén kívül akad még más összetevője is, mint például az illat.

Az illatoknak fontos szerepük van a vonzódásban és a viselkedésben. Az ember testének természetes szagát több ezer éve kiegészítik (vagy elfedik) a parfümök: használták Egyiptomban, Görögországban, és a Római Birodalomba is eljutott.

A középkor alatt használata háttérbe szorult, majd a keresztes lovagok ismét elterjesztették, miután megszerezték a nagy parfüm készítő és fogyasztó araboktól, akik feltalálták az alkohol alapú esszenciát, ami a mai napig nagy sikernek örvend.

Azzal hitegetjük magunkat, hogy legalább a természet nem különböztet meg, mondván, hogy az emberek egyenlőnek születnek, és a társadalom teszi őket különbözővé.

Erről szó sincs, és talán pont az ellentétje igaz.

Próbáljuk nem elfogadni, hogy aki véletlenül szépnek születik, és tetszetős a külseje, az sokkal több előnyt élvez az életben, de erre nehéz nem gondolni.

Nem kellemes megtudni, hogy a szépség komolyan kihat az ember sorsára, de – általában – ez így működik.

Látható, hogy a különbségtétel vonzó és kevésbé vonzó külső közt már nagyon hamar megkezdődik: a szép újszülötteket többször puszilgatják, dédelgetik, becézgetik, és ez az egyenlőtlenség minden életkorban felüti a fejét.

Évekkel ezelőtt egy érdekes kísérletre került sor a Minnesota-i Egyetemen: megkértek egy pár diákot, hogy folytassanak telefon beszélgetést ismeretlen emberekkel (akikről csak annyit árultak el, hogy szépek vagy csúnyák) és utána mondjanak véleményt róluk.

A szépnek tartott embereket automatikusan kiegyensúlyozottabbnak, szociálisabbnak és szimpatikusabbnak írták le, mint a csúnyákat. Tehát már a szépség híre is befolyásolhatja a véleményünket.

Ha a szépség fogalmát kiszélesítjük, és mint a másokra gyakorolt vonzerőt fogjuk fel, akkor a küllemről sok mindenre asszociálhatunk: a test ápoltságára, öltözködésre, viselkedésre, mozgásra, gesztikulálásra, mosolygásra, stb.