Jobb szeretőnek lenni?
Harminc éves kor körül az emberek már általában foglaltak. S akkor kezdődnek a bonyodalmak, ha felbukkan egy izgalmas idegen, akire úgy reagálunk, hogy szeretnénk meghódítani.
Sokan levetik a lelkiismeret terheit, nem vesznek tudomást a megcsalt személyről, bíznak abban, hogy a kapcsolat halott, s a megcsaló fél tényleg valami komoly hiányban szenved, amit csak ők tudnak garantálni.
Aztán telik az idő, a döntési helyzet előkészítve, csak a döntés marad el. Jön a huza – vona, az idegjáték. Ki bírja tovább? Általában a lelkiismeret dönti el, a megcsaló fél nem tud kilépni megszokott kapcsolatából, s a jól bevált régi társat választja, avagy a harmadik fél nem bírja tovább cérnával a várakozást, s kilép a románcból.
Egy biztos, a szeretői viszonyban a jóérzésű emberek átérzik a megcsalt személy helyzetét, szeretnének tiszta helyzetet, s döntést sürgetnek, a lelkiismeretük, bűntudatuk nem engedi a hármas játékot, vagy csak egyszerűen többet szeretnének.
Ritka azonban az olyan eset, mikor a szeretőt választják. Általában a harmadik fél sérül a legjobban, s őt mardossa leginkább a lelkiismerete…
Hozzászólás zárolva.