Mi a jóga? Diószegi Ádám jógaoktató válaszol
Mozgásforma, stresszoldás, az elme lecsendesítése. Egy nézőpont a világgal kapcsolatban, ami személyes tapasztaláson alapszik, és nemcsak egy filozófia, amit nehéz átültetni a gyakorlatba. A jóga komplex élményt nyújt, ebben rejlik sikerének titka. A ma emberének egyre nagyobb szüksége van mindezekre. Diószegi Ádám jógaoktató az elkövetkezendő hetekben segít eligazodni a jóga varázslatos és végtelenül összetett világában.
De vajon az ember milyen nagyobb rendszer része?
Nem tudjuk, vagy inkább nem érezzük igazán a nagyobb rendszert, aminek mi is csak egy „sejtje” vagyunk. Sajnos ezt az érzést elveszítettük, nem látjuk a nagyobb képet és ettől talán sokunk fejvesztettnek, céltalannak és elszigeteltnek érzi magát. Tulajdonképpen minden emberi félelem alapja valahol ez a téves tudás, hogy nem tartozunk sehová és a fizikai testtel és az ahhoz tartozó személyiséggel vagyunk egyenlők.
A jóga valódi célja a természetes és „egész-séges” állapotnak a visszaállítása, de nem csak a testünkön.
A jóga egészben értelmezi az embert, sőt egységben valami nagyobbal, segít megteremteni a kapcsolatot azzal, aminek mindig is a része voltunk. Nem egy hitrendszert ad, hanem egy közvetlen tapasztalás lehetőségét a Valóságról.
Eszközei és hatásai mélyebbek és komplexebbek, mint bármilyen sport, ami a fizikai testünk modelljére épül, hiszen a jóga egy nagyobb rendszer részeként és így egy tágabb látószögből értelmez és fejleszt. Mélyebb összefüggésekkel dolgozik, mint ami a racionális elme által felfogható. Éppen ezért tűnhet a jóga testünkön túlmutató része néhány embernek túl misztikusnak, mert a jógában nem lehet mindent megértéssé integrálni, itt az intuíció és a szavakon túli Valóság is szerepet kap.
A jóga története
A Védák leírása szerint az emberiség a jógát Sívától, az „isteni jógitól” vagy „első jógitól” kapta, aki a nyolcmillió-négyszázezer emberek által kivitelezhető testtartásból kiválasztott kétszáz olyan testhelyzetet, ami a hasznukra válik, ezek az ászanák.
A jóga hagyománya és tanításai átszövik a védák mítoszait és dévákról (istenségekről) szóló mondáit, mítoszait, ezekben rendszeresen találkozhatunk jógázó istenekkel és hősökkel. A legtöbb történész az ősi Rig-Védához (Kr. e. 1200-1500) köti a jóga eredetét.
A jóga tradicionális irányzatainak kiemelkedő műve a Bhagavad Gíta (Kr. e. 5. és 2. század között keletkezett), amely a hindu vallás legszentebb könyve is. A Bhagavad Gíta a jóga ősi fajtáit ismerteti, elmagyarázza, hogy a különböző habitusú emberek igényeinek megfelelően mely jógafajtát érdemes választaniuk. A jóga hagyománya és eszköztára évszázadokon, évezredeken át szájhagyomány útján szállt mesterről tanítványra. A jóga ismereteit csak az elsőszülött fiúnak vagy a legjobb tanítványnak adták át. A legtöbb védikus műben is a tanítvány hosszasan kéri a mestert, hogy árulja el a megvilágosodás vagy éppen az öröklét titkát, ezért is hívják a védikus irodalom legfontosabb műveit upanisádoknak, amely szanszkrit szó jelentése: „mellé ülés”.
A jóga első tárgyi emlékei 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek, pecsételők. Az Indus völgyében végzett ásatások során ászanákat és meditációt végző alakokat ábrázoló szobrokat és képeket találtak. Ez azt jelenti, hogy az akkori kultúra meghatározó és fontos részét jelentette a jóga, másként nem ábrázolták volna.
Hozzászólás zárolva.