Karakas Hédi: A judo a szerelmem, a szerelmért pedig áldozni kell!

– Több alkalommal jártál már Japánban, edzőtáborban és versenyeken is. Tavaly például két teljes hónapot töltöttél el ott. Miért döntöttél úgy, hogy ismét a felkelő nap országában készülsz fel a következő megmérettetésekre? Annyira bejött esetleg az ő edzésmódszerük?

– Több különbség is van az itteni és az európai judo között. Míg náluk inkább a technika, nálunk az erő dominál. Japánban rengetegen judóznak, és a sokadik vonal is magasabb szinten van, mint Magyarországon. Az itteni tréning nagy részét a küzdelem teszi ki, míg mi, mivel partnerhiánnyal küszködünk, kénytelenek vagyunk a meccseket különböző formákban modellezni. Főleg ezek miatt gondolom úgy, számomra hasznos, hogy minél több időt töltsek el Japánban.

– A judo köztudottan egy monoton sport. Ha pedig edzőtáborban vagy, akkor ez még inkább fokozódik, hiszen ilyenkor a nap huszonnégy órájában csakis a tréningekre koncentrálsz. Miként viseled ezeket az egyhangú napokat, heteket?

– Valóban, nagyon ingerszegény az edzőtábor, jóformán semmi elvonó tényező nincs, ami még monotonabbá teszi az egészet. Ám ez egyben pihentető is. A judo a szerelmem, a szerelmünkért pedig áldozni kell. Ami talán nem is jelent akkora önfeláldozást, hiszen minden egyes nap azt csinálhatom 100%-ban, amit szeretek. Örülök, hogy itt lehetek, hiszen úgy érzem, a rengeteg küzdelem alatt tudtam eddig a legtöbbet fejlődni!

– Van olyan kabalád, ami nélkül nem indulsz útnak?

– Hiába töltöttem be a huszonnyolcat, a szívem mélyén még mindig gyerek vagyok. Mivel imádom a plüssállatokat, folyton magammal viszek egyet. De bevallom, nem könnyű a választás…

– Miért, választani is szoktál közülük, hogy melyiket csomagolod el?

– Persze! Mivel sok van, ezért folyton váltogatom a plüssöket… Egyébként a kedvenc fejhallgatóm is nélkülözhetetlen eleme az utazásoknak és a kulacs vagy a shaker is, hiszen igyekszem nagy hangsúlyt fektetni a folyadékbevitelre. Az edzés utáni fehérjepótlásra pedig mindig kéznél van egy tasak fehérje, aminek finom íze mellett kiemelkedően magas a fehérjetartalma, viszont zsír- és hozzáadott cukortól mentes, ami nekem fontos szempont, mivel versenyidőszakban tartanom kell a súlyomat.

– Szokták mondani, hogy a női táska kész rejtély, könnyű benne elveszni. Mi az, ami nem hiányozhat a te retikülből?

– Nem tagadom, nekem is tipikus női táskám van: általában káosz uralkodik benne… Szeretem ezeket a kiegészítőket és sok is van belőlük. Mivel a vitaminok nagy részét étkezés közben veszem be, így ha tudom, hogy nem otthon ebédelek, akkor mindig elteszem a vitamintároló kis dobozkámat. Talán ez a legkirívóbb az én táskámban.

– Szereted megkóstolni más népek ételeit? Mi volt a legfurcsább dolog, amit Japánban ettél?

– Nagyon szeretem az új ételeket, viszont nem akarom kockára tenni az egészségemet csupán merészségből, úgyhogy csak azokat kóstolom meg, amikről tudom is, hogy mi. Az étkezésemre egyébként nagy hangsúlyt fektetek, és mivel a dietetikusom még nagyobbat, ezért mindig óvva int az ismeretlen kipróbálásától.

– Van valamilyen különleges rituáléd, mielőtt kiállsz a tatamira?

– Sok van és nem is tudom, ehhez miért ragaszkodik az ember. Például a tatami melletti rész mindig valamilyen puha anyaggal fedik le, viszont mivel a csarnokok nagyok, így több darabból rakják össze, ami csíkokat eredményez. Én pedig mindig figyelek, hogy ne lépjek rá ezekre. –

(Szöveg: Scitec Nutrition)