Ki volt a titkok csodálatos művésze?

Az itáliai művészet korszakait gyakran a század olasz megnevezésével jelölik. A 14. század a trecento; nagy festői között: Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello; a 15. sz. a quattrocento: Masaccio, Fra Angelico, Botticelli; a 16. század a cinquecento kora: Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Veronese.

A quattrocento a kora reneszánsz ideje (1420-1500). A cinquecentóra a stílusfejlődés két szakasza esik: a fejlett (1500-1540) és a késő reneszánsz (1540-1580).

A reneszánsz korát Itáliában a 15. század elejétől a 16. század végéig számítjuk. Európa többi országa – néhány évtizedes helyenkénti évszázadnyi késéssel – onnan vette át az új stílust.

A reneszánsszal összefonódó szellemi áramlat, a humanizmus széles körű terjedéséhez a 15. század közepén nagyban hozzájárult Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás. A század végéig számos nyomda alakult az itáliai városokban Németországban, Franciaországban és Angliában, vagy Mátyás alatt Hess András budai nyomdája.

A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A 15. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól. Firenzében a mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai. Foglalkoztak a festészeten és a szobrászaton kívül anatómiával, kémiával s a természetkutatás különféle más területeivel. Ilyen sokoldalú, a tudomány és a művészet majdnem minden ágát művelő polihisztor, jellegzetesen reneszánsz egyéniség volt a 15-16. század fordulóján Leonardo da Vinci.

Kevés emberről írtak annyi életrajzot, mint Leonardo da Vinciről. Róla már életében sokat írtak, s azóta szüntelenül jelennek meg róla könyvek, kiadványok.

Leonardo Da Vinci személyét és életét a titokzatosság köde lengi be mind a mai napig. Ez a csodálatos elme, „A” polihisztor sok titkot és talányt hagyott hátra nekünk, csodálatos festményei és elképesztő rajzai mellett. Régebbi írók és kritikusok szinte csak jó, figyelemre méltó, rendkívüli dolgokról számolnak be Leonardo Da Vincit illetően, és szexuális beállítóttságát sem titkolták. Homoszexuális vonzódása már fiatal korában kiderült, pedig abban az időben büntetendő volt, mégis a 16. században a zseni magától értetődő velejárójaként méltányolták.