Kisfiam hibáztam, kérlek ne haragudj rám!

A gyermekek nagyon rugalmasak. Annyira szükségük van szüleik szeretetére és tiszteletére, hogy mindig megbocsátanak és elfelejtik a sérelmet. Ha elnézést kérünk a gyerektől, megbocsát nekünk, és tiszta lappal kezdhetünk. A gyermek felszabadul, mint a rab, aki elveszti bilincseit. Mi magunk szabaddá válunk.

Ha bocsánatot kérünk ezzel engedélyezzük nekik, hogy ők is elismerjék, ha hibáztak. Nem kell óriási mennyiségű érzelmi energiát pocsékolniuk arra, hogy színleljenek, és védekezzenek, ahogy a legtöbb felnőtt teszi. Ha mutatjuk, hogy van bátorságunk elismerni a hibáinkat, ezzel példát mutatunk neki, hogy ő se féljen beismerni a tévedését. Mindannyian emberek vagyunk. Rájönnek, hogy nem kell tökéletesnek lenniük, hogy elfogadják őket, hogy elfogadják önmagukat. Értékesek úgy, ahogyan vannak.

Életünk legtartósabb kapcsolata az, amit a gyermekeinkkel ápolunk. Ez éltünk végéig tart. Ha szertettel, türelemmel, megértéssel bánunk velük, egész életünkben élvezni fogjuk ennek gyümölcseit.

Forrás: Brian Tracy