„A krízishelyzet fokozhatja az erőszakos viselkedést” – interjú a NANE szakértőjével

Az Isztambuli Egyezmény az Európa Tanács által megalkotott átfogó nemzetközi egyezménye a nők elleni erőszakkal és családon belüli erőszakkal szemben. 2011. május 11-én Isztambulban nyitották meg az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét. Az egyezmény célja az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és az elkövetők büntetlenségének megszüntetése. Az egyezmény 2014. augusztus 1-jén lépett életbe, és 2019 márciusáig 46 ország és az Európai Unió írta alá a konvenciót.

A kutatások szerint világszerte megnőtt a koronavírus járvány miatti bezártság következtében a családon belüli erőszak. Ezt igazolni látszik, hogy egy volt kínai rendőrtiszt szerint háromszorosára emelkedett a rendőrségen bejelentett esetek száma Kínában. Adriana Mello brazil aktivista szerint az országban 40-50 százalékkal emelkedett az esetek száma, Katalóniában 20 százalékos emelkedésről számoltak be, Cipruson pedig 30 százalékkal hívták többen a segélyvonalat, mint általában.

Magyarországon a Belügyminisztérium adatbázisa alapján megállapítható, hogy az utóbbi két évben soha nem fordult elő annyi családon belüli agresszió, mint az idén márciusban.

Arról faggattuk a NANE Egyesület szakértőjét, Winkler Zsuzsannát, milyen tapasztalatokról tud beszámolni a magyarországi karantén alatti időszakról.

• Hogyan látják, hat-e a karantén a családon belüli erőszakra?
• Azokban a párkapcsolatokban, ahol eddig is bántalmazó volt a kapcsolat, az erőszak fokozódhat. Ez azt jelenti, hogy ahol eddig elsősorban szóbeli, vagy gazdasági erőszak volt, ott most már fizikai erőszak is történik, vagy az erőszak-kitörések sűrűbben következnek be. Ennek több oka van: egyrészt a bántalmazót érő krízishelyzet mindig fokozhatja az erőszakos viselkedést és most sokan vesztették el például a munkájukat, tapasztalnak meg stresszt, bizonytalanságot. Másrészt a lebukás veszélye is jóval kisebb, hiszen a bántalmazott nem járhat el például dolgozni, vagy a családjával, barátaival nem tud találkozni, így kevésbé valószínű, hogy valaki észreveszi, mi történt. A bántalmazó sokkal komolyabb kontroll alatt tarthatja az áldozatot, mások számára észrevétlenül.
• Növekedett-e azok száma, akik krízishelyzetbe kerültek és az egyesület segítségével ki kellett menekíteni őket az otthonukból? Hogyan tudják ezt megoldani ebben a helyzetben?
• Azt tapasztaltuk, hogy abszolút nőtt a kiszolgáltatottság a bántalmazottak esetében, hiszen elestek korábbi támogatási lehetőségeiktől, megoldásaiktól. Nem biztos, hogy tud például néhány éjszakát a szüleinél tölteni a bántalmazott, vagy a korábban menekülésre félretett pénzét a túlélésre kell fordítania. Eleve sokkal nehezebb a menekülést előkészíteni, ha a bántalmazónak sokkal több lehetősége van megfigyelni az áldozatot, ha folyamatosan otthon van. Egyesületünk nem foglalkozik közvetlen menekítéssel, bár nagyon nagy szükség lenne ilyen szolgáltatásra, mi telefonos segélyvonalat és chat szolgáltatást üzemeltetünk, több honlapon nyújtunk információt és rengeteg más tevékenységünk is van, például szakemberképzés, vagy prevenciós tevékenység. Ha valakinek menekülnie kell a bántalmazó kapcsolatából, mert veszélyben van, akkor az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot, az  OKIT-ot tudja hívni az éjjel-nappal ingyenes 0680205520 telefonszámon. Ők alapvetően abban tudnak segíteni, hogy az országban hol van olyan menedékhely, ahol tudnák fogadni. Sajnos jelenleg kevés menedékhely áll rendelkezésre és gyakran az odajutásban nem tudnak segíteni.
• Milyen járványügyi óvintézkedések vannak a védett házakban?
• Az OKIT tájékoztatása alapján a legtöbb szolgáltató kialakított úgynevezett karanténszobát, ahova a frissen érkezetteket tudják fogadni. Tünetekkel rendelkező áldozatokat nem tudnak fogadni, mert veszélyt jelentenének a ház többi lakójára és munkatársára. Ezekben az esetekben (is) nagy szükség lenne a hatóságok hathatós fellépésére, a bántalmazók távoltartására, ellenük a megfelelő eljárások megindítására, hiszen akkor az áldozat biztonságban maradhatna az otthonában. Ez egyébként sokszor jobb megoldás lenne az érintetteknek, mint a teljes addigi életüket feladva elmenekülni.
• Növekedett-e azok száma, akik szexuális bűncselekmények áldozatává váltak?
• A szexuális erőszak gyakran része a kapcsolati erőszaknak, tehát leggyakrabban a nőket a partnerük, vagy más általuk ismert ember erőszakolja meg. Tévhit, hogy az erőszakok többsége sötét sikátorban, egy ismeretlen elkövető által történik. Mivel az erőszakos partnereknek most még nagyobb hozzáférésük van az érintettekhez, így nagy valószínűséggel a szexuális erőszak cselekmények száma is növekedett ott, ahol a partner az elkövető. Mivel a személyes találkozások száma lecsökkent, így jó eséllyel a randi-erőszak, vagy az ismerősök, barátok által elkövetett szexuális erőszakok száma átmenetileg mérséklődhetett, de ezekről nincs statisztika. A szexuális bűncselekmények esetében a látencia 415x-ös, vagyis a valódi esetszámhoz képest nagyon kevés konkrét feljelentés születik, így a rendőrségi adatok vizsgálata ebből a szempontból félrevezető lehet.
• Mi a helyzet a gyerekbántalmazással? 
• A gyerekbántalmazás, hasonlóan a nők elleni erőszakhoz, hatalmi visszaélés. Ez azt jelenti, hogy a több hatalommal rendelkező felnőtt (ahogy egy kapcsolatban a több hatalommal rendelkező férfi) visszaél a hatalmával, a gyereket tulajdonának tekinti, az érzéseit, szükségleteit semmibe veszi. Hasonlóan a nők bántalmazásához, a bezártság fokozhatja a gyerekek bántalmazását és csökkenti a külső kontrollt, például nem látják a gyereket az iskolai tanárai. Erről sajnos ugyanúgy nem áll rendelkezésre aktuális statisztika, mint a nők bántalmazásáról.