Könnyebben döntünk másokról, mint magunkról?
Igen érdekes kutatást végeztek a Michigani Egyetem kutatói egy feltételezett vírussal és védőoltással kapcsolatban. Felmérésükben arra keresték a választ, eltér-e az alanyok viselkedése különböző elképzelt szerepkörökben.
A kutatók a következő képzeletbeli szituációt tárták az alanyok elé: egy veszélyes vírus söpör végig az országon, amit ha valaki elkap, tíz százalékos eséllyel belehal az általa kiváltott betegségbe. Gyógyszeres kezelési lehetőség nincs, de létezik védőoltás, ami azonban szintén veszélyes, aki megkapja, öt százalékos eséllyel ebbe is belehal. A kutatásba bevont mintegy 2400 alanyt négy szerepkörbe osztották: beteg, kezelőorvos, kórházigazgató és szülő. A kérdés minden esetben ugyanaz volt: Javasolja Ön a védőoltást ebben a szerepben vagy sem?
Az általános válasz egyszerű: az egyén mindenképpen jobban jár, ha beoltatja magát. A kiosztott szerepektől függően azonban a kísérleti alanyok nagyon eltérő arányban adták ezt a választ. A beteg szerepben csak 48 százalék adatná be magának a védőoltást, gyermekének azonban már 57 százalék, betegének 63 százalék beadná, míg a kórházigazgató szerepében megkérdezettek közel háromnegyede javasolná a kórház összes betege számára az oltást. A veszély egyforma mindenki számára, az emberek mégsem logikusan döntöttek: úgy tűnik, minél kevésbé áll hozzánk közel a beteg, annál könnyebben döntünk a sorsáról.
‘A kutatók már többször is találkoztak az efféle torzításokkal’ – mondta Peter A. Ubel professzor, a kutatás vezetője. Az emberek egyszerűen utálják, ha kellemetlen dolgokkal kell szembenézniük, de a többiek iránt érzett felelősségérzet miatt átgondolják, hogy másoknak mi a legjobb. Valami nagyon hasonló működhet közre akkor is, amikor az orvosok lelkesen magyarázzák a betegeiknek, hogy mit kellene tenniük’ – tette hozzá. A betegek azonban – mint a kutatásból is kiderült – hiába tudják, mi lenne a jó nekik, sokszor mégsem követik az utasításokat.
Forrás: www.medipress.hu
Hozzászólás zárolva.