Korunk nője

 Korunk nője büszke női mivoltára. Nem cserélne, nem akar férfi lenni, férfi életet élni. Ma már nem divat a férfias öltözködés, a férfias attitűd, viselkedés. Ma már szinte minden nő érzi, és mi több tudja, hogy a női élet sokrétűbb, sokoldalúbb, több lehetőséget rejteget. És mégis…sok a teher, nehéz kibontakoztatni és megvalósítani azt a sokarcúságot, mely ott feszül szinte minden teljes életet élni vágyó nőben. Szeret dolgozni, szereti a munkáját, munkahelyét. Szereti a munka kihívásait, azt hogy pénzt keres, hogy munkájában és egzisztenciájában független, sőt számítanak rá.

Mindezekkel az előnyökkel szemben tudjuk, hogy korunkban a nőket több belső és külső teher sújtja. A női énérzet: a vágyak és a biológiai determinizmus, a korszellem miatt kitáguló cselekvő lehetőségeik, mint kihívás: megvalósítás és lemondás, siker és kudarc, önmegvalósítás és önmegtagadás folyamatos kétségei, megválaszolandó kérdései minden nőt foglalkoztatnak.

Életmód rovatunk fókuszába a női élet és lét kérdéseit helyezzük. A női élet alapvetően arra sarkall, hogy önmegvalósítása érdekében különböző kapcsolataiban – szerepeiben, melyek általában más-más, és gyakran ellentétes személyiségoldalak működését feltételezik – élje át hatékonyságát. Ez az érzelem és szerepegyeztetések sorozata megterhelő. Megterhelő, mert bár minden szerepében ma már a női eszköztár dominál, de másképpen kell irányítani, mint vezető a munkatársakkal, másképpen, mint anya a gyermekét, és egészen más irányító hangsúlyok és eszközök szükségesek a feleség-férj és más a férfi-nő viszonyrendszerekben.

Bármilyen módon is közelítünk a világ fizikai valóságához, mindig megtapasztaljuk annak bipolaritását, a kettősség dinamikus erejét. Ez teszi lehetővé az állandó mozgást és változást, a szélső értékek közötti megszámlálhatatlan átmenetet, mely színessé és izgalmassá teszi az egész világot. Az emberi faj maga is megtestesíti az Univerzum kettős természetét, mert az ember vagy férfiként, vagy nőként születik. A két nem kölcsönös egymásrautaltsága, egymást kiegészítő meghatározottsága teszi teljessé az életet. A történelmi-kulturális módosulások természetesen kisebb-nagyobb mértékben módosítják a férfias, illetve nőies viselkedés- és magatartásformákat, azonban ez mit sem változtat a biológiai determinációkon, s így másodlagosan azokon a pszichológiai szükségleteken, amely lényegében a két nem igenelt függésén alapul. Más a férfi élet és más a női élet. A teljesség a két nem konfliktusokon átívelő harmóniája, amely nemcsak két felnőtt ember, hanem az anyai-apai szerepkörben való együttműködés révén meghatározza a gyermek első éveit, sőt évtizedeit.