Utunk legérdekesebb része még csak ezután következett. Úti célunk a Lalibela templomegyüttese volt. Ide sem könnyű eljutni. Ismét egy charter repülőgéppel utaztunk, ami elvileg nem nagy ügy, ha nem itt lettünk volna. Sajnos többször előfordult útjaim során Etiópiában, hogy a repülő nem indult el vagy nem érkezett meg. Ez alkalommal pontosan indultunk és landoltunk is a semmi közepén, kopár hegyek tövében, 2500 méter magasságban. A kis reptéren egy repülőgépnek jutott parkoló hely, a csoportunk épp, hogy elfért a váróhelyiségben.
Kis buszokban utaztunk egy jó darabig úttalan utakon. Útközben sok embert láttunk sétálni, kecskéket hajtani vagy a földeken dolgozni. A táj pedig magával ragadó volt a hatalmas kékes párában úszó hegyekkel körös-körül véve. A földművelés nem lehet könnyű ezen a teljesen kopár, sziklás talajon. Nem is nagyon terem meg rajta más, mint a köles.
Ahogy a városkához közeledtünk, egyre több ember sétált a sáros, kátyús utakon. A zarándokok voltak, akik fehér gyolcs kendőt borítottak magukra. Hagyományosan így látogatják a templomokat.
Lalibela templomegyüttes
Tizenegy templom épült itt a tizenkettedik század elejétől, mintegy száz éven keresztül. Az épületek kivitelezése emberfeletti munka lehetett, hiszen a vörös bazalt sziklából álló hegyből vájták ki, felülről lefelé haladva az épületeket Lalibela császár parancsára, aki Jeruzsálem után itt akarta létrehozni a legfontosabb keresztény zarándokhelyet. A mai napig mindenhonnan ide özönlenek az ortodox keresztény hívők.
A méretek is lenyűgözőek. A templomok általában 800 négyzetméter alapterületűek és 10 méter magasak, hatalmas belső oszlopokkal megtámasztva, melyek szintén a sziklából vannak kifaragva. Ezek a világ legnagyobb monolitikus épületei.
Hozzászólás zárolva.