Leary tipológiájának összefoglalása

Esetünkben a nyílt kommunikáció szintjét, vagyis az objektív selfet jelző O betű csillaga a HI: önmagát háttérbe szorító, mazochista osztályba sorolja a vizsgált személyt: emberünk ilyennek láttatja magát a világgal.

A tudatos önjellemzéssel a tudatos kommunikáció szintjét, vagyis a szubjektív selfet jelző S betű csillaga viszont a BC: versengő, narcisztikus osztályban van. Ez azt jelenti, hogy emberünk – ha egyedül van, vagy ha bedobott-bekapott valamit – viszont azt tudja magáról, hogy egyszerűen nagyszerű, és mi, pancserek,  a nyomába se érhetünk, mert mi vagyunk az arc nélküli massza (vagy, ha cizelláltabb a lelke: „a végzet arra ítélt állata, hogy húzza az igát…”). Ám ugyanakkor

az értékek szintjét, vagyis az ideális selfet jelző I betű csillaga ezzel szemben az AP: vezető-autokratikus osztályban mutat extrém intenzitást, s ez azt jelenti, hogy emberünk álmaiban, fantáziáiban szuper-vezetőként látja magát…

A nagy szórás – ahogy jeleztem – belső ellentmondásokra és belső feszültségekre utal. Az ilyen ember – éppen feszültségét oldandó – könnyen lesz (gyógy)szer-, alkohol- és/vagy szex-függő, avagy workoholic, amit jellemzően munkamániásnak fordítunk. Sokan közülük pszichoszomatikus betegségekben szenvednek, baleset áldozatává válnak vagy öngyilkosságot kísérelnek meg… Mondhatják, hogy túl komor a kép, de – sajnos – nem az. Tessék csak szétnézni.

Az sem jó (látják, ma ilyen sok bajom van), ha túl kicsi a szórás.

Nézzük, miért nem.

Nos, ha az O és az S pont egymás mellett van, akkor hol van annak az embernek titka, intim szférája? Ha a világ ugyanolyannak ismeri őt, mint amilyen a valóságban, akkor nagyon kiszolgáltatott, hisz akkor mindent tudnak róla.

Ha az I és az S van egymáshoz túl közel, akkor emberünk kissé öntelt, hiszen majdnem olyannak látja önmagát, mint amilyen lenni szeretne, amilyennek az ideális embert tartja. Az ilyen mondja azt magáról, hogy szerény, mint a zsenik általában…