Legalább egy kicsi örömöt okozzunk Nekik!
Az anyák napja egy nap a naptárban. Egy tetszőlegesen kijelölt nap, bármelyik lehetne, vagy akár az év minden napján is ünnepelhetnénk az anyákat, hogy legalább egy kicsi örömöt okozzunk NEKIK. És mégis, szerte a világon ez a nap – május első vasárnapja – az édesanyáké.
Az édesanya fontossága
Anyák napján nemcsak a konkrét édesanya képe, a vele kapcsolatos emlékek, nemcsak azok a valóban megtörtént események idéződnek fel, amikor tapasztaltuk édesanyánk önfeláldozó, gondos szeretetét. Nemcsak azok a vélt, vagy tényleges csínytevések villannak fel, amikor "visszaéltünk" bizalmával, megbocsátásával. Fel- felvillannak rossz emlékek is, de elnyomjuk magunkban. Elnyomjuk, mert nehezen, vagy egyáltalán nem fér el, nincs helye a lelkünkben az édesanyával kapcsolatban a negatív érzésnek, érzéseknek. Mi is megbocsátunk neki. Elfelejtjük azokat a fájdalmakat, amit akkor éreztünk, amikor "igazságtalan", türelmetlen, vagy éppen követelőző volt velünk.
A kötődés és a szeretet türelmes. Már a csöpp kisbaba is érzékeli, hogy édesanyja kötődésének kialakulásában neki is szerepe van. Sír, követel, elégedett bűvöli ő is az édesanyját és viszont. Olyan eltéphetetlen szálat alakítanak ki a kezdeti, "édeni" időszakban, melyet nehezen tép szét az idő. A valóság eseményei nehezen, vagy egyáltalán fakítanak, szaggatnak meg.
Minden ember lelkében ott él az az édesanya, akihez úgy kötődhet, úgy szerethet, hogy ez a kötődés és szeretet nem gúzsba köti, hanem épp ellenkezőleg: felszabadítja, bátorítja, útjára engedi.
Az édesanyai szeretet az alapja annak, hogy meg tudjuk szeretni magunkat és majdan másokat – igaz, sohasem lesz és marad olyan kiteljesedett, maradéktalan, mint egykoron édesanyánkkal megélt élményeinkben.
Az Anyák Napján végső fokon humánus emberi arcunk kibontakoztatóját, első letéteményesét, felelősét ünnepeljük. Megérdemlik.
Dr. C. Molnár Emma
pszichoterapeuta
fotó: Holland Virágiroda
Hozzászólás zárolva.