Lehet védekezni a pletyka ellen?

Másként pletykálnak a férfiak és másként a nők?

A férfiak általános témákról, az autókról vagy a fociról kezdenek el beszélgetni és kilyukadnak egy konkrét esetnél, a nők, a konkrét esettől jutnak el az olyan általánosításokig, hogy: tudjuk, minden férfi egyforma… De alapvetően ugyanarról beszélgetnek, és szerintem nem is pletykálnak kevesebbet a férfiak, mint a nők.

A társadalmi helyzet és az életkor befolyásolja a pletykázási szokásokat?

Azt tapasztaltam, hogy minél műveltebb valaki, annál nagyobb élvezettel pletykál kifejezetten obszcén, pikáns dolgokról, hiszen a hétköznapokban annyira kulturált, hogy ezt valahogy ellenpontozni kell. Egyébként nincs különbség a társadalmi rétegek között, mindenkit az izgat, ki kivel, hol mikor, mit csinált. Különösen izgató a pletyka, ha privát és a publikus szféra ellentmondásairól szól – például a példás családapaként tetszelgő főnök szeretőjéről. A három alaptéma, a pénz, a hatalom és a szex a nemi érés kezdetétől a haláláig mindenkit érdekel. Ezeken belül vannak közösen átélt történelmi események – 1956, rendszerváltás, csoportélmények – osztálytársak, kollégák, és életesemények, amelyek meghatározzák az aktuális pletykákat. A kamaszlányok között az a téma, ki menstruál már, az ötvenéves nők között a változókor gyötrelmei, a kismamák a szülészorvosok árairól pletykálnak, az ifjú házasok a lakáskölcsönökről, és a sort még folytathatnám.

Gyakorlott pletykafészkek céltudatosan is elterjeszthetnek egy pletykát úgy, hogy bedobják a köztudatba, és az már mindenki által ismert tényként kerül vissza?

A csoport bizalmával csak egyszer lehet visszaélni, mert akit szándékos manipuláción érnek, attól megvonják a bizalmukat. Az igazi pletykafészek önzetlenül és spontán pletykál – annyira elképed, amikor megtudja, hogy Kovács kitagadta az egyetlen lányát az örökségből, hogy ezt nem bírja magában tartani. A jutalma az, hogy a többiek meglepődnek, és morálisan megerősítik őt, vagyis közösen ítélik el a felháborító jelenséget. Ha szándékosan csinálná, az már stratégia és rágalom lenne, a többiek észrevennék a spontaneitás hiányát. A pletykálás varázsa épp az, hogy az emberek őszintén, érdek nélkül űzik. A pletykafészek iránti bizalom abból fakad, hogy számítanak a jól informáltságára és tudják, hogy nem gonosz. Nagyon komoly kommunikatív készség, elfogadható megjelenés és empátia is kell ahhoz, hogy valaki jó pletykafészek legyen. A kétszínűség megengedett – mondhatja például egy lánynak, hogy megérti, ha nős férfiba szerelmes, hiszen a szívnek nem lehet parancsolni, és ugyanakkor szörnyülködhet a háta mögött, milyen hihetetlenül tisztességtelen nő az illető – mert sokszor ez az információszerzés feltétele.