Lejtényi Éva, a súgó

  Isteni mondatai vannak. Pl. „A súgó tudjon írni-olvasni, és szeressék a színészek! Ennyi az egész.” Vagy: „Nincs tekintélyem, szeretnek. Nincs tisztelet, bíznak bennem.”

  Lejtényi Éva súgó. A szakma talán legtekintélyesebb képviselője. Szép orgánum, jól formált szavak – na ja, színész. A hatvanas években került a színpadról a súgólyukba rossz káderlapja miatt. Amikor az ember azt gondolta, hogy már megúszta, amikor még a szigorú Majort is megvette a humorával.  Káderezésnél megkérdezte tőle, hogyan minősíti magát szakmailag és politikailag, akkor azt felelte, hogy fejlődőképesnek. A Nemzeti igazgatójánál ez akkor életmentő mondat volt. A következő igazgatónak azonban nem volt humora. Ügyelő, súgó vagy asszisztens. Ez volt a választási lehetőség. A kedves kolléga, Raksányi Gellért a súgást javasolta, mondván, hogy akkor még hetven évesen is dolgozni fog. Bejött, most közel a nyolcvanhoz még aktív.

   Ülünk az elbűvölő művészi rendetlenségben, egy halom színházi relikvia közepén, plakátok, fényképek, szövegkönyvek, és nem vagyok képes megkérdezni, hogy hiányzik-e a szuffita. Balgaság is lenne, hiszen ott van, láthatatlanul. Nyilvánvaló, hogy azért tartják a legjobb súgónak, mert a súgást a legjobb szakmának tartja. Halálosan komolyan veszi. Lesni kell a színész minden mozdulatát, abból ugyanis már tudni lehet, hogy elfelejtette a szöveget, hogy el fog akadni. Van, akinek szöveget kell feladni, van, akinek jeleket. Érezni kell a színészt. Mensárosnak a mozgásokat kellett mutatni. Kedvence a Döglött aknák volt. Csurka fergetes vígjátéka Majorral és Kállaival háromszázszor ment, Lejtényi a példányon ült, ugyanis kívülről fújta az előadást és élvezte a két szereplő rögtönzött ötleteit. Apropó, súgópéldány: a Lejtényi kötetei tele vannak írva és rajzolva, kidolgozottabbak, mint a rendezőé. „Á, csak a poénokat meg a hülyeségeket rögzítettem.” Egyébként a súgó nem reagálhat úgy az előadásra, mint a közönség. Ő nem ott nevet és nem ott sír. Bár, egyszer megszegte a szabályt: Törőcsik Mari úgy mondta a Varsói melódia egyik monológját, hogy még most is könnyes lesz tőle a szeme.