Lelki erőszak, zaklatás

A lelki erőszak-szituáció feloldásának aranyszabálya, hogy azonosítani kell a bandavezért, és csak rá kell összpontosítani, őt kell elszámoltatni. Ha valaki így tesz, számítson arra, hogy azonnal kialakul körülötte a megtévesztés, a csalás és az álnokság hálója.

Néhány szó a zsarnokról és a célszemélyről

Igen fontos tudni, hogy a zsarnok retteg attól, hogy alkalmatlansága és inkompetenciája lelepleződik, a célszemély sokszor már puszta erkölcsi fölényével, képzettségével, intelligenciájával, pozitív értékrendszerével kiváltja az üldöztetését.

A célszemélyre általában jellemzők az alábbi tulajdonságok: sikeres, kitartó, elszánt, bátor, van humorérzéke, gyors, fantáziadús, innovatív, idealista, optimista, érzékeny, empatikus, segítőkész, szorgalmas, toleráns, magasra teszi a mércét. Az „áldozat” szó helyett szándékosan alkalmazzuk a „célszemélyt”. Az áldozat fogalmához ugyanis igen sok téves mítosz tapad, ilyenek, hogy ő maga is felelős azért, hogy erőszakoskodnak vele vagy zaklatják, hogy gyenge, magányos, elszigetelt. Mindez épp fordítva igaz, ezek a tulajdonságok a lelki erőszakot alkalmazókra jellemzők. Téves az is, ha valaki összemossa a lelki erőszakot a szigorú menedzsmenttel. A jó igazgató igazgat, a rossz igazgató lelki terrort alkalmaz.

Mi a különbség a lelki erőszak és a zaklatás között?

A zaklatás nemkívánatos, sértő, tolakodó magatartás, és mindig van szexuális, faji vagy fizikai eleme. Erőteljes a fizikai elem, a kontaktus és a személyes tér vagy tulajdon megsértése. A lelki erőszakot alkalmazók is mélyen előítéletesek, a szex, a nem, a faj azonban nem játszik náluk döntő szerepet a célszemély kiválasztásában, sokkal inkább annak kompetens volta. Az, akit zaklatnak, azonnal tisztában van ezzel a ténnyel; aki ellen viszont lelki erőszakot alkalmaznak, sokszor hónapokig, sőt, évekig észre sem veszi, eleinte ugyanis hajlamos felülemelkedni ezen a tényen.