Londonban ő az első magyar színész, aki nyert:- Csányi Sándor

Ön ezt kitől tanulta?

Ott és akkor éreztem rá, ahogy hülyéskedtünk a fiammal. Láttam, hogy tetszik neki. Gyakoroltuk. Lassan másfél éves lesz, és ez pont az az időszak, amikor mindent utánoz. És ez is jól ment neki. Közben megszólalt a telefon. Londonból hívtak. Nem is értettem mindent, mert az agyamban hirtelen kikattant a biztosíték. Minden olyan hihetetlennek tűnt… ülök a kádban, és közlik velem, hogy kaptam ezt a díjat, hogy van ez a Fringe Report, és kérdezik, hogy van-e internet a közelemben. Nem akartam mondani, hogy „Itt, a nyolcadik kerületben? A mi házunkba nem is lehet bevezetni valami miatt!” A díjjal kapcsolatos részletek ugyanis már fent voltak a neten. Reggel kilenc óra volt, és megígérték, hogy tíz felé visszahívnak. Délután egyig azonban hiába vártam.

Pokol volt?

Azt hittem, valaki viccel velem. Beszéltem a Kontroll sajtósával, aki felment a netre, de nem talált semmit. Mondta, hogy nem is volt fesztivál Londonban. Én ugyanis azt hittem, ez valami fesztiváldíj lehet. Szörnyű érzés volt. Biztos voltam benne, hogy ez egy beugratás. El is szégyelltem magam. „Szegény, azt gondoltad, hogy kapsz egy díjat Londonban?” Aztán tényleg visszahívtak, addigra viszont teljesen kikészültem.

Bizonyára elújságolta pár embernek, hogy nyert…

Párnak? Rengetegnek!

És közölni kellett volna velük, hogy…

…hülyét csináltam magamból. De az Isten velem volt. Fél kettőkor már arról beszéltünk, mikor utazhatok Londonba, mert külön díjátadót rendeznek nekem, a kinti Magyar Kulturális Központban. Azon a napon ugyanis, amikor át kellett volna vennem, itthon Tótékat játszottam a Radnótiban. Egy héttel később aztán, amikor azt hittem, hogy leszünk majd ott hárman, egyvalaki a Fringe Reportot képviselve, Bogyay Katalin, a Központ igazgatója és én, eljöttek vagy hatvanan. Még az edinburgh-i színházi fesztivál igazgatója is ott volt, meg a régebbi díjazottak közül néhányan, és több más, prominens személyiség.