Magával ránt tehetséget, egészséget, a szennyest…mindenedet!

INTERJÚ SZEKERES CSABA RENDEZŐVEL

-Neked mit jelent ez a film?
Minden filmnél az ember elképzel valamit arról, milyen lesz az a pillant, amikor a kész mozi pereg majd az emberek szeme előtt. Én úgy vagyok, hogy konkrétan a film egészét látom már magam előtt, mielőtt a forgatásba kezdek, és a belső mozihoz igazítom a forgatás minden momentumát. Ezért a vágóasztalon már csak a válogatás vár rám többnyire. A vágás könnyedén megy.
Ennél a filmnél egész más helyzetben voltam. John Oates-szal közösen három hónapig készültünk fejben a filmre. Azt megelőzően pedig ismerkedtünk. Emberekkel, helyekkel, gondolkodásmódokkal, életstratégiákkal. Minden olyan részlettel, ami a szegénység-témát meghatározta a számunkra. Talán ezek miatt a dolgok miatt is élt bennünk egy prekoncepció, amit abban a pillanatban, hogy felismertük a létezését, azonnal száműztünk. Elhatároztam a magam részéről, hogy végül minden tapasztalatomat, tudásomat és előítéletemet háttérben tartom, amíg a forgatás tart, és csak a pillanatra, csakis az emberekre fogok figyelni. Nem érdekel, hogy mit diktál a belső mozim.
-Miért volt erre szükség?
Ez a helyzet számomra nem egy film volt. Együttélés volt. Emberekkel, a sorsukkal és a problémával. Nincsenek bennem ideák. De amikor beszélgetek közeli ismerőseimmel, akik mikor megtudták, hogy miről forgatok, rögtön azzal hűtötték a kedvem, hogy "gyere le vidékre cigányok közé lakni, akkor megtudnád, miről beszélünk". Szóval én lementem. Lakni mentem. Élni mentem. És bíztam a jósorsomban, hogy filmként tudom majd aztán elmesélni mindezt.
„Mondom, hogy el fognak tőled zárkózni az emberek, Csaba!
Sőt, lesz olyan, hogy drasztikus kifejezéseket fognak utánad majd kiabálni, drasztikus szavakat, mert hat hónap azért hat hónap.
És te nem fogod kibírni a hat hónapot!
Ha te kibírod a hat hónapot, akkor én nem Attila vagyok.” (idézet a filmből – Attila, mélyszegénységben élő, három gyermeket nevelő férfi)
Mennyi idő alatt készült el az Örvény?
A filmet 2009 júliusában kezdtük forgatni, előtte áprilistól készültünk már a rá. A forgatás 2010 januárjában véget ért, és június első napjaiban készültünk el a végleges vágással. A vágásban oroszlánrészt vállalt magára Kiss Sándor, Sanya, aki fél éven át gyakorlatilag csak ezzel a mozival foglalkozott. Nem anyagi okok miatt. Jó volt a személyében megtapasztalni a 100%-os alkotótársat.
86 órányi forgatott anyag készült el, és cca. 1200 still photo
Hogyan fogadtak benneteket Toldon először, majd mivé váltatok a szemükben a forgatás végére?
Ritók Nórának hála – aki az Igazgyöngy Alapítványa révén elképzelhetetlen segítséget nyújt az ott élőknek – bizalommal fogadtak. Egyetlen rövid konfliktus alakult ki a hivatalos szervek és köztünk, akik a "médiahiénákat" látták meg bennünk először, de ez a viszony aztán megváltozott, és közeli, baráti kapcsolat alakult ki.
Sok-sok történetünk volt. Egy abszurd történet arról, amikor Mikulásnak öltöztem… Nem ismertek meg az éjszaka leple alatt, és kis híján megvertek a falubeliek. Azt hitték lopni járok a zsákommal. Merthogy Mikulást még nem láttak azon a környéken. Tolvajt viszont annál többet. A másik szép történet a nyolc éves Alex, aki első pillanattól a "segédoperatőr" kollégám volt végig. Egy sötét, ködös éjszaka, miután az uzsorások megfenyegették a főszereplő családot és bennünket is, megkérdeztem Alextől, hogy fél-e. A vaksötétben baktatott mellettem, csak ketten voltunk a kihalt utcán. Rám emelte csodálkozón a tekintetét. "Mért, maga igen?" Bólintottam, mert így volt. "Majd megvédem, én, Csabi bácsi" – és mosolyogva megemelte a ministatívot, érzékeltetve, hogy a fegyver nála van.
Mi történt Luluval? Jenci tud-e beszélni? …és még, akikről tudni lehet a film után.
Lulu állami gondozásba került még 2010 májusában. A testvérei is követték őt 2010 október elején. Mária egyedül maradt, és elhagyta a férjét. Jenciéknél kikötötték a villanyt, és Nóra segítsége kellett hozzá, hogy újra legyen áramuk.
Lacikáék sorsa alakult a legtragikusabban (http://www.youtube.com/watch?v=P_dkpJvg2c0) Lacika húga most gimnáziumba jár, és új lakásba költöztek. Ennyi öröm adatott meg nekik.
A film elkészülte után jelentős energiákat igyekeztünk arra szánni, hogy hathatós segítséget nyújtsunk a toldiaknak. Szerveztünk a minisztérium jóvoltából egy mini konferenciát, ahol felajánlásokat kaptunk. Többek között például egy gyermekétkeztetési, nappali foglalkoztatói ajánlatot, ami a toldi gyerekekről gondoskodna. Persze ez csak csepp a tengerben. A mély és nehéz problémák orvoslására sokkal átfogóbb megoldásokat kell megtalálni. Ez pedig még folyamatban van.
Mi a víziód, az ideális eredmény, amit elérhet/kiválthat egy ilyen film?
Nagyon szeretném, ha a film kapcsán megértenék az emberek, hogy ezek a problémák nem oldódnak meg gombnyomásra. Nincsen ilyen gomb. Folyamat van, aminek a gondolkodás és a párbeszéd lehetnek az eszközei. Minden érintett részéről.
És az utolsó kérdésem: voltál már örvényben?
Naná. Most is abban vagyok…. 🙂 Nyakig. A film nem enged, és ez szakmailag is, egzisztenciálisan is megvisel. Nehéz másra figyelni, és határokat húzni (néha vonszolni) – mire mennyi időt és energiát szánj. De ha őszinte akarnék lenni, akkor be kell, hogy lássam, mély örvény soha nem ragadott el. Bár aki sokat néz bele az örvény tölcsérébe, az kísértést érez, hogy belezuhanjon…