Marrakesh, a rózsaszín város csodái
Folytatódik Földváry Eszter útibeszámolója Marokkóból. Fez után, most Marrakesh városát járja be és osztja meg velünk élményeit. Eszter egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből.
Az Atlasz-hegységen át folytattuk utunkat Marrakesh felé. A táj kopár, tele sziklás hegyekkel, sűrű erdők nincsenek, csak kis ligetek alacsony bokros fákkal. A látvány ennek ellenére szórakoztató, mert mókusok helyett kecskék legeltek és ugrándoztak a fák ágain. Kiderült, hogy az itt honos argánfák termése az ember számára ehetetlen, ám a kecskéknek kitűnő csemege. Homály fedi, hogyan jöttek rá arra valamikor réges-régen, hogy az emészthetetlen magból finom olajat lehet kisajtolni. Mindenesetre az argánolaj a világ egyik legkeresettebb kozmetikai alapanyaga. A marokkói hölgyek ezt kenik az arcukra, hajukra, ettől maradnak ránctalanok és hajuk ettől dúsan fénylő. Természetesen, amint lehetőségünk nyílt, mi is vásároltunk belőle és jótékony hatásában reménykedve próbáltuk ki.
Frissítő, édes mentatea
Az egyik hegyi faluban megálltunk kinyújtóztatni elgémberedett lábainkat és betértünk egy házba, ahol hagyományos mentateával kínáltak. Itt megismerhettük a helyi teaszertartást és tanúi lehettünk a vendégszeretetnek is. Az udvaron párnákra ültettek minket és egy kis fatüzelésű vaskályhára tették fel a teavizet. Közben cukorkával és keksszel kínáltak. Mikor felforrt a víz, hatalmas csokor menta levelet gyömöszöltek a szépen megmunkált, ezüst színű teáskannába és az asztalon lévő süvegcukorból egy jó nagy darabot tettek bele. Minél kedvesebb a vendég, annál több cukrot tesznek bele. Közben kikészítették már a kis pohárkákat, amikbe magasról töltötték bele a forró italt, hogy jó habos legyen. Mi szinte egy sűrű szirupot kortyolgattunk. Amikor kiürítettük a poharunkat, megint teletöltötték. Megtudtuk, hogy itt is három a marokkói igazság, három pohárral kell inni. Az első olyan gyengéd, mint az élet, a második olyan erős, mint a szerelem, a harmadik olyan keserű, mint a halál, ahogy a mondás tartja.
Kashbah, a kőből és agyagból készült erőd
Felfrissülve folytattuk utunkat a kőből és agyagból készült erődítmények, az úgynevezett kashbah-ok felé. Az építmények közül közül többet is külföldiek vásárolták meg és hotelként üzemeltetik azokat. Mi az egyik ilyen butik hotelban ebédeltünk. Amint beléptünk a kapun, egy oázisba érkeztünk tele szökőkutakkal, virágos kerttel, és távolabb egy narancsligettel. Az épület eredeti építészeti stílusát megtartották, csak kis átalakításokat végeztek rajta. A kashbahnak az a jellemzője, hogy különböző szintekből álló épületeket kötnek össze kis folyosókkal, lépcsőkkel. Minden szoba más formájú, másképp van berendezve és mindegyik kissé elrejtőzik a világ elől, hogy teljes legyen a vendég nyugalma.
Hatalmas úszómedence mellett terítettek nekünk és jeges limonádénkat iszogatva csodáltuk a tájat. A finom ebéd után már nem álltunk meg Marrakesh határáig, amit rózsaszín városnak is neveznek, mert az óvárosban minden épület ilyen színű.
A világ egyik leghíresebb szállodájában szálltunk meg, a La Mamouniában. Ez a marokkói király tulajdonában van, elképesztően elegáns, természetesen itt is hatalmas rózsakert, narancsliget várja a vendégeket, akik a város zaja és káosza után csendre és nyugalomra vágynak.Mi már alig vártuk a másnapot, hogy felfedezzük ezt a különleges várost, ami valóban kelet és nyugat találkozó helye. Rengeteg turista jön ide egész évben Európából, különösen Franciaországból, ugyanakkor itt is megvan a medina, a régi városrész a maga hagyományaival.
Hozzászólás zárolva.