Massive Attack hamarosan nálunk…

Az 1990-es évek a zenekar igazi tündöklésének évei. A Protection c. album meghozta a világsikert és kiváltotta a szakma csodálatát, a Mezzanine pedig feltette az i-re a pontot.

A második nagylemez a Protection, 1994-ben jelent meg. Tricky, az egyik „állandó vendégzenész” még közreműködött rajta, de aztán szólókarrierje építése miatt útjaik különváltak. Az album elkészítésében fontos segítséget jelentett a skót zeneszerző, Craig Armstrong.

A zenekar által elindított „trip-hop” műfaj a század végére egyre önállóbbnak, életképesebbnek mutatkozó tánczenei irányzattá vált, amelyet olyan előadók is műveltek, mint a népszerű Morcheeba, a kevésbé népszerű, de ismert, 1991-es alapítású Portishead, vagy az igazán népszerű, a 2004-es athéni olimpia nyitódalát éneklő Björk.

1996-ban a zenekar egy neves díjat nyert (BRIT Award) „a legjobb táncos produkcióért”.

A harmadik album, a Mezzanine, 1998-ban jelent meg (lásd még lentebb). Ennek a zenekar megújulási képességéről, a kritikusok skatulyáiból való kitörni tudásról tanúskodó, sötét, depresszív hangulatú lemeznek a fogadtatása szintén kedvező volt, és az itthoni elismerést is meghozta, és nem csak azért, mert a lemezbemutató turné keretében Magyarországra is ellátogatott a csapat. A magyar Neo zenekar énekese egy magyar zenecsatornának (Z+, a későbbi magyar Viva TV) adott interjújában az együttest „a kilencvenes évek Depeche Mode-jának” nevezte.

A szép külcsín alatt viszont bajok mutatkoztak: az együttes bomlása megkezdődött. Az egyik meghatározó tag, Andrew Vowles, az új lemez által mutatott zenei irányváltással – ami elsősorban Del Najának és egyik, a lemezen közreműködő ismerősének (Neil Davidge) volt köszönhető – elégedetlen volt, és 1999-re elhagyta a csapatot.

A stílus mellett az előadásmódban is változások következtek be. Koncertjeiken és lemezeiken egyre gyakoribbak lettek a hangszeres elemek (bár megmaradt az elektronikus eszközök használata is), így a számtalan vendégénekes mellett gitárosok, billentyűsök is feltűntek.