Medveczky Ilona: „A pénz nem változtatott meg”.

– Egyfajta misztikus intuíció?

– Nem tudom, honnan jön belőlem. Meg tudom állapítani, hogy ki pozitív vagy negatív nekem. Van ebben valami az asztrológiából, legalábbis ezt próbálom kiokoskodni magamnak. Ez a szimpátia sosem csapott be.

– Ezért tudott talpon maradni külföldön?

– Pontosan így van.

– Egyik kollégája mesélte, hogy amikor ön Las Vegasban volt, akkor kigyulladt a szálloda, amiben lakott.

– Igen, a Hilton régi, antik szárnya. Mindig ilyenekben szerettem lakni. Itt is ebben voltam, de megnyílt a pompázatosan feldíszített új szárny is, és azt mondtam, ezt ki kell próbálnom. Átköltöztem. Másnap kigyulladt a régi szárny. Érdekes, hogy amikor Görögországban voltam, földrengés volt. Akkor szálltam fel a géppel, amikor már mozgott minden. Amikor a tenerifei repülőtéren két hatalmas utasszállító összeütközött, akkor is ott voltam. És mindig előtte vagy utána, sosem az esemény közepében.

– A misztikus intuíció után a misztikus szerencse?

– Igen, olyasmi.

– Miért jött vissza külföldről?

– Felváltva dolgoztam itthon és külföldön, mindig csak egy-két évig. De mindig ennek a kis országnak akartam bizonyítani.

– Benne volt-e ebben az, hogy ön anyagilag mélyről jött?

– Nem egészen. Amíg valaki nem ismeri a benzingőzt, addig nem kezd el kocsi után vágyakozni. Kőbányán az ember nem evett libamájat. És amíg a libamájat nem kóstoltam meg, addig nekem egyáltalán nem hiányzott. Én mindig csak az apámnak akartam bizonyítani, mert ő fiúnak várt. Igaz, aztán két fiúért sem adott volna. De azt is be kellett neki bizonyítanom, hogy nem minden táncos kurva, ahogy ő gondolta. Miután látta, hogy reggel hatkor kelek, hajnali egykor megyek haza hosszú Wagner-operák után, sokszor véres a lábam, akkor elfelejtődött a szótárából ez a szó. Később az is számított, hogy nem szívesen hagytam egyedül a házam, az egykori Károlyi-kastélyt, amit egy rajongómtól kaptam.