Medveczky Ilona: „A pénz nem változtatott meg”.
Medveczky Ilonáról közhely leírni, hogy jelenség. Azt is, hogy változatos élete filmbe illő fordulatokkal teli. Büszke arra, hogy megtanulta, semmilyen helyzetben se veszítse el a méltóságát, és mindig megőrizze az igazságérzetét.
– Ön megvette magának ezt a hercegnéi címet…
– Nem a címet. A palit vettem meg. A koncertirodában is voltak kishivatalnokok. Egy ilyen kis akárki odaszólt nekem, hogy most rohadj egy kicsit te is itthon 1300 forintért, mert nem adunk szolgálati útlevelet. Az útlevelembe ütött utolsó, kilépésre jogosító ablakkal kimentem Amerikába. Barátnőm szervezett nekem egy esküvőt. De megint megszólalt bennem az ösztönöm. Felhívtuk Washingtont, és a konzul közölte, hogy amennyiben az esküvőt nyélbe ütném, hazajövetelem után nem hagyhatnám el többet Magyarországot, és elveszteném minden ingóságomat. Délben lett volna az esküvő, fél tizenegykor már a repülőn ültem Bécs felé. Ott egyik ismerősöm az Éden bárban rámutatott egy nekem háttal álló férfira: látod, az a pali kéne neked, mondta. A Thurn und Taxis herceg. Kiderült, hogy Hamburgból már ismertem futólag. Azt kérdezte: mennyit ér meg ez a házasság nekem. Minden pénzemet, amim Bécsben van a bankszámlámon, mondtam. Tíz napon belül volt osztrák útlevelem, harmincegy éve kettős állampolgár vagyok.
– Mit tanult a külföldi gazdagoktól? Valóban elitnek nevezhetők, minőséget képviselnek mind életstílusban, mind erkölcsben?
– Nem lehet általánosítani. Egy biztos. Kevés felvágós újgazdag volt köztük. A nyugodt higgadtságuk példaértékű. Minden körülmények között, minden helyzetből a lehető legjobban jönnek ki, a legcsöndesebben, a legúribb módon, veszekedés, hangoskodás nélkül, legyen szó kocsikoccanásról vagy üzleti döntésekről. Ilyenkor mutatkozik meg az emberség, hogy mi van az emberben belül, függetlenül a pénztől. Persze sok hamis, nem nekem való vonás is van ebben. Egyfajta pozőrség, ami nem fér az én kőbányai fejembe. De aki benne van a körben, az átlát ezeken a manírokon.
– Sikk volt Medveczky Ilona barátjának lenni, vagy társaságban megjelenni vele?
– Egyértelműen. De ez nem csak rám vonatkozott. Régen még tisztelték a művészembereket. Felnéztek rájuk, volt aurájuk, mítoszuk. Most ha véletlenül a Jaguárosnak nem úgy csinálok valamit az úton, ahogy a kedvére van, hiába ismer meg, akkor is elküld melegebb éghajlatra. Nekem már akkor volt Thunderbirdöm, amikor nekik még babakocsijuk sem. De elüti a zöld lámpánál bottal átsétáló nénit is, mert éppen sietős dolga van. Ez az egész napomat tönkreteszi. Elszabadult a primitívség. A pénztárcájuk növekedésével nem nőtt az újgazdagok agya. Fel vagyok háborodva amiatt, amiben ez az ország van. Nem magam miatt, hanem azért, mert a közbiztonság nulla, az előkelőbb negyedekben is paplannal alszanak a zuhogó esőben a piac mellett. Mi elé néz ez a társadalom? Olyan erős kasztosodás van, hogy az elképesztő. Úgy tudom, hatszázezer ember van a topon, a többi meg egyszerűen a béka feneke alatt. Azt szoktam mondani, a kommunizmusban lettem hercegné és a demokráciában vagyok kommunista. Ez alatt a krisztusi értékrendet értem. Hogy egy ember dolgozzon annyit, hogy el tudja tartani magát, de ne harácsoljon folyton. A nők elamerikaiasodtak. Megy a férfiak utáni hajsza, ki talál jobb partit, hogy neki ne kelljen semmit csinálnia. Nemrég beiratkoztam egy fitness centerbe. Ezeknek a lányoknak semmi más dolguk nincs, mint hogy széttegyék a lábukat, és hogy állandóan szépítsék magukat, és azt is olyan önimádattal, ami hihetetlen.
Hozzászólás zárolva.