MEGÉRTENI A MEGÉRTHETETLENT
Szörnyű hallucinációkkal küzd a nagyi
Alzheimer-kórban és más demenciákban is előfordul, hogy a betegek olyan dolgokat látnak, hallanak, ízlelnek vagy szagolnak, amik a valóságban nincsenek ott. Ezek a hallucinációk időnként ijesztőek lehetnek, míg mások teljesen hétköznapinak hatnak az azt átélőnek.
Nyugodt, támogató módon lépjünk fel. Mondhatunk valami olyasmit, hogy: „Ne aggódj, itt vagyok. Vigyázok rád, számíthatsz rám.” Egy finom, gyengéd érintés szintén segíthet a beteg figyelmét a hallucinációról az itt és mostra irányítani. Figyeljünk közben arra, hogy a szerettünk milyen érzelmeket él meg, ezeket ismerjük el, és segítsük megérteni. Mondhatjuk például, hogy úgy tűnik, ez a helyzet nagyon ijesztő számára. Ezzel támogatjuk a másikat annak megértésében, amit épp átél.
Használjunk elterelő ingereket is: javasoljunk egy kis sétát, vagy menjünk csak át a másik szobába. A hallucinációk gyakran elmúlnak, ha világosabb környezetbe, mások társaságába mennek az idősek. Próbáljuk meg mindezek mellett a másik figyelmét élvezetes tevékenységekre, beszélgetésre vagy kellemes zenére irányítani.
Végig legyünk nagyon őszinték. Ha például megkérdezi tőlünk a demens beteg, hogy mi is látjuk-e, amit ő, válaszolhatunk így: „Tudom, hogy te látsz valamit/valakit, de én nem látom.” Ezzel nem tagadjuk a másik élményét, de vitába sem bocsátkozunk vele.
Végül pedig érdemes arra is figyelnünk, hogy vannak-e olyan ingerek a környezetben, amik táplálhatják a hallucinációkat. A félreérthető zajok (például a televízió vagy légkondicionáló), a nagy árnyékot vető lámpák, a visszatükröződő vagy torzító képet mutató felületek mind hozzájárulhatnak a zavarodottsághoz. Ha a szerettünk azt hiszi, egy idegent lát, takarjuk le vagy távolítsuk el a tükröket a helyiségből.
Ha úgy látjuk, szerettünk állapota idővel nem javul vagy rosszabbodik, esetleg állapota önmagára is veszélyeztető, keressünk azonnali orvosi segítséget!
(Forrás: Alzheimers Association, felejtek.hu)[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]
Mit tegyünk, ha szerettünknél demenciát gyanítunk?
Képzeljük el a következő helyzetet: meglátogatjuk az édesanyánkat. Felajánljuk neki, hogy főzünk egy kávét, ám amikor a hűtőszekrénybe nyúlunk a tejért, kellemetlen meglepetés fogad – tejesdoboz helyett egy hajkefe akad a kezünkbe. Tudjuk, hogy édesanyánk mindig is adott a rendre, ezért különösen furcsának találjuk a helyzetet. Hirtelen belénk hasít a felismerés, hogy nem ez az első eset. Eszünkbe ötlenek a telefonbeszélgetések, amikor mindent többször megismételt; az időnkénti zavartság; az elfelejtett számlák. Ekkor tűnik fel, hogy édesanyánk visszahúzódóbbá vált. A fájdalmas kérdés már szinte magától adódik: lehet, hogy Alzheimer-kórral él?
Hozzászólás zárolva.