Menedzserbetegségben nem csak a menedzserek szenvednek
A menedzserbetegség kifejezés nem csupán menedzserekre vonatkozik, hanem mindenkire, aki nagy felelősséggel járó munkát végez, idő nyomása alatt dolgozik és állandó stresszben él.
Leginkább vállalatok közép-és felsővezetőire, magánvállalkozások irányítóira jellemző, hogy nagy egyéni felelősséggel járó döntéseket kell meghozniuk, állandóan időnyomás alatt kell dolgozniuk és ráadásul sok munkatárs kenyérkeresete függ a döntések sikerétől. Ezek az emberek állandó feszültségben élnek, munkájuk velejárója a stressz.
A menedzserbetegség nem egyetlen betegséget takar, hanem különböző tünetek formájában jelentkezik. „Az első fázisban funkcionális zavarok léphetnek fel, például alvászavar, étkezési problémák, testsúly-ingadozás, magas vérnyomás. A második szakaszban már szervi elváltozást diagnosztizálnak”, foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat Kiss István tanácsadó szakpszichológus, életvezetési tanácsadó.
A fokozott munkahelyi stressznek kitett döntéshozók kialakuló betegségei két nagy csoportra oszthatók, a vegetatív idegrendszer szimpatikus, teljesítményfokozó vagy paraszimpatikus, a raktározást szolgáló funkcióinak túlműködése következtében.
„Az állandó rohanásban élő, az egész világot legyőzni akaró, versengő munkatárs infarktusveszélynek van kitéve, míg a befelé forduló, a feszültséget önmagába fojtó vezető, dolgozó, legnagyobb eséllyel emésztőrendszeri fekélyt kaphat” elemzi Kiss István a lehetséges következményeket. Emellett még számos más szervi baj lehet a végeredmény: cukorbetegség, légzőszervi problémák, pánikbetegség, szexuális funkciózavarok.
A stressz ugyanakkor nem feltétlenül káros. Bizonyos esetben a munka hatékonyságának növeléséhez kell. „Az eustressz mozgósít, feldob, jobb teljesítményre sarkall, míg a distressz inkább nehézzé teszi a munkát”, vélekedik Kiss István.
A külső események nem közvetlenül okoznak stresszt, csupán az egyén értelmezése útján válnak azzá. Ha például egy döntési helyzetet valaki veszélyhelyzetnek értékel, akkor stresszt vált ki az emberből, ha nem lát benne kockázatot, akkor nem okoz feszültséget.
„A stresszt kiváltó eseményeket nem tudjuk kiiktatni, ezért csak a helyzetekre való reagálásunkon javíthatunk. Ebben segíthet a relaxáció, a lazítás, a pozitív jövőképek felvázolása, a legrosszabb eshetőség háttérbe szorítása, a saját képességek felmérése és az önbizalom. Amelynek növelését segítheti, ha saját értékeinket, céljainkat, erőforrásainkat ismerjük, és azoknak megfelelő életet élünk. Önismeretünk, saját reakcióink ismerete talán a legfontosabb védőfaktor” mondja Kiss István.
Hozzászólás zárolva.