Mi a gond? Ujjszopás vagy önkielégítés?
Ezt nem szabad! Fúj! Nem szégyelled magad? Gyermekeink cseperedése során számtalan parancs, kérés és szidás hangzik el a szülői szájból, ha az apróság rossz szokásokat vett fel magára.
Előfordul, hogy mindez csak átmeneti, de feltétlenül szakorvosi (pszichológusi) beavatkozást igényel, ha úgy látjuk: ezek a pótcselekvések állandósultak, és egyéb zavarok is (pl. fejfájás, alvás-és evészavarok stb.) társulnak hozzá.
De mit is takarnak ezek a pótcselekvések?
A pótcselekvések olyan ténykedések, cselekedetek, amelyek inadekvátak, és ismétlődő jellegűek. Ezek a viselkedési formák a gyerek tudattalan szorongásait, konfliktusait fejezik ki, így nem szabad elsiklanunk felettük.
Jó ,ha tudjuk, hogy a gyerek többnyire tudatában van annak, hogy mit is csinál, de képtelen abbahagyni.
Nézzük most a leggyakrabban előforduló gyermekkori pótcselekvéseket:
Ujjszopás
Már az anyaméhben is megfigyelhető, hogy a magzat szopja az ujját, és ez teljesen természetes egészen 2-3 éves korig, hiszen az ujjszopásnak megnyugtató, örömszerző funkciója van. Az anyát és a mellből való szopás élményét idézi fel.
A későbbiekben (főleg 5 éves kortól) azonban oda kell figyelni, ha sokáig fennmarad ez a szokása, hiszen arra utalhat, hogy a gyermek nem kap elég melegséget,odafigyelést, vagy épp nincs sikerélménye.
Körömrágás
Ha a kisgyerek rágja a körmét, akkor nagy valószínűséggel valamitől fél, vagy feszültségét igyekszik levezetni. Kisebb korban a kíváncsiság vagy unalom is állhat a körömrágás hátterében, ám sokszor az agresszív késztetések egyfajta megnyilvánulásáról van szó. Elsősorban a nagyon szigorú, kemény szülőkkel szemben elfojtott indulatok, düh kifejeződése ez a szokás. Ilyenkor a gyerek mintegy túlnevelt, meg van fékezve, és a vele szemben támasztott szülői elvárások magasak.
Ha úgy látjuk, nem csak átmeneti rossz szokásról van szó, akkor érdemes szakemberhez fordulni, mert az általunk alkalmazott jutalmazó-büntető módszerek csak ráirányítják a figyelmet e szokásra, és újabb szorongásokat generálhatnak a gyerekben.
Tic
A francia eredetű szó ideges fejrángását jelenti. Ám e tünetegyüttes közé sorolható a vállrángatás, pislogás vagy az ajakrágás(tépés) is. Az a gyermek, akinél a tik kialakul, imígyen fejezi ki a környezetével szembeni ellenállását és tiltakozását. Erre akkor kerül sor, ha valaki sokszor fegyelmezi, dirigálja őt, és állandó alkalmazkodást követel meg. Természetesen ilyenkor a gyerek gyógyításának egyik része, hogy igyekezzünk kideríteni, kinek is szól ez a rossz szokás…
Hozzászólás zárolva.