Miben úsznak a gyermekeink?
Tudjuk-e, milyen vízben úszik a gyermekünk? Hogyan lehet megelőzni, hogy az úszásoktatás után ne fertőzéssel érkezzen haza? Mit tudunk tenni azért, hogy se a saját gyerekünk, se a többiek ne betegedjenek meg uszodalátogatás következtében? Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyek a szülők fejében megfordulnak, amikor a legkisebbekkel babaúszásra járnak, nagyobb gyerekeik pedig úszásoktatáson és iskolai úszásórákon vesznek részt.
„Miközben a technológia folyamatosan fejlődik, addig az elmúlt évek számos negatív tendenciát hoztak a fürdő-higiénia területén, ez pedig különösen a gyerekeket veszélyezteti.” – véli Diós András. „A problémák a gépészet tervezésénél kezdődnek, itt gyakran alulbecsülik a tényleges igénybevételt, vagy megtakarítják az áramlás modellezésének költségeit. A megvalósítás során előnyben részesülnek az olcsóbb anyagból és technológiával működő megoldások. Mindennek tetejébe a folyamatos költségcsökkentési kényszer hatására az üzemeltető gyakran az olcsó anyagokat preferálja. Eközben senki nem azt tekinti, hogy hosszabb távon mit is lehetne megtakarítani például korszerűbb, hatékonyabb anyagok használatával. Erre jó példa az olcsónak tekintett klór fertőtlenítőszerként történő széleskörű használata, miközben a klórmentes technológia használata bizonyítottan hatásosabb és hosszabb távon megtérülő megoldást jelent. Pedig szerintem mind a felelősen gondolkodó uszodaüzemeltetőnek, mind pedig a felelősen viselkedő szülőnek az egészség megőrzését a pénztárca elé kellene helyeznie. Ehhez első lépésként a szülő annyit tehet, hogy mindenekelőtt meggyőződik az általa választott uszoda higiénés viszonyairól.” – mondta Diós András.
Hozzászólás zárolva.