A SZÉPSÉGÜNKÉRT DOLGOZNAK - A PEDIKŰRÖS
„Minden vendégem egy kicsit családtag is lett”
Itt a tavasz, az újjászületés időszaka. Nekünk, nőknek ez sok mindent jelenthet, például a külsőnk megszépítését is. De napjainkban ez nem is annyira egyszerű. Nem kézenfekvő, hogy beugrunk a kozmetikushoz. Ami eddig mindennapos és értelemszerű volt, az most megoldandó, vagy halasztandó probléma lett. A karanténban eltöltött idő sok mindenre rávilágított, másképp gondolunk azokra is, akik a szépségiparban dolgoznak, nap mint nap tesznek azért, hogy mi csinosnak, ápoltnak és kívánatosnak érezzük magunkat.
Arról faggatunk a szépségiparban dolgozó egy-egy pedikűröst és kozmetikust, hogyan élik meg ezt az időszakot. Beszélnek arról, miért döntöttek úgy, hogy ezt a szakmát választják, vagy hogy tartanak-e attól, hogy elvesztik a vendégeiket, hiszen a youtube videókból megtanulhattuk a rejtett fogásokat. Elmondják, mikor és hogyan tervezik a munkába állást, és megtudjuk azt is, mi a véleményük rólunk, vendégekről. Cikkünk első részében Erika, a mosolygós pedikűrös osztja meg velünk gondolatait.
Tizenöt éve választottam ezt a szakmát. Hogy szeretem-e? Nem lehet máshogy olyan munkát végezni, ahol emberekkel foglalkozol, csak szeretettel, és ez a szeretet összetett dolog, mert nem csak a szakmámra irányul, hanem elsősorban a vendégekre.
Vallom, hogy a láb, amit nagy bizalommal rám bíztak, a vendég lelke. Ezért sosem egy lábat kezelek, hanem egy Embert. Szeretnem kell azt, aki velem szemben ül. Persze ezt érzik is a vendégeim és rövid idő alatt megnyílnak. Nagyon jó dolog megismerni életeket, sorsokat. Hallani a vendégek történeteit. Fantasztikus találkozásokban van részem. Minden vendégem egy kicsit családtag is lett. Együtt örülünk, együtt sírunk. Meghívnak esküvőkre, születésnapokra. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy megismerhettem őket. Bátran mondhatom, hogy a helyemen vagyok, ez a hivatásom!
A mostani időszak a világon mindenkinek roppant nehéz. Amikor bezártam, még fogalmam sem volt, mikor látom újra a vendégeimet, hogy viszont látom-e őket egyáltalán? Utolsó munkanap, mielőtt bezártam, rengeteget tépelődtem. Aztán este lekapcsoltam a villanyórát, ráfordítottam a kulcsot a zárban és csak sírtam. Minden, amit addig biztosnak hittem, semmivé lett. Mi lesz ezután? Ezt a kérdést azt hiszem, mindenki a világon feltette magának. Hogyan és miből fogom a fizetnivalókat állni? Egy vállalkozásnak elég sok kiadása van, kezdve a helyiség bérleti díjával, a járulékok, a rezsi … Ezeket mind továbbra is fizetni kell. Teljes káosz volt a fejemben és rettenetes pánik a lelkemben. Közel egy hétig éjjel-nappal aludtam, ha nem aludtam, bőgtem, mert minden hír, amit elolvastam, még inkább elbizonytalanított. Azonban van egy csodálatos fiam, aki sokkal bölcsebb, átgondoltabb, mint én, és a megfelelő pillanatban a megfelelő mondatokkal helyrebillentett. Az életet ugyanonnan folytattam, ahol abbahagytam.
Hozzászólás zárolva.