Mindenki ott könnyített magán, ahol tudott

Hogy mi a közös bennük? Leginkább a mosakodás elhanyagolása, szélsőséges esetben elhagyása. XIII. Lajosról például tudjuk, hogy bár összességében nagyon figyeltek az egészségére, először életében hatéves korában mosták meg a lábát – írja egy történelemmel foglalkozó honlap!
Az uralkodó később, palotájának építésekor azonban már gondolt a fürdőszobára is, és egy gyönyörű márványkádas szobát varázsoltatott magának. Pontosabban vendégeinek, de nekik sem használati okokból. A fürdőszoba különlegességével egy volt a palota látnivalói közül, ide is bevezették a látogatót, mint bármelyik szalonba, hogy megcsodálhassa.

XIV. Lajos sem volt nagyobb tisztaságmániás, mint elődje, írott forrásból tudjuk, hogy 1665-ben mindössze egyszer fürdött! Ezen kívül mindössze arcát és kezeit mosta meg minden reggel, testének más tájait nem! A fürdést egyébként sem tartották egészségesnek 17-18. század tudósai a kádat csak mint gyógyászati segédeszközt használták.

A hölgyek sem voltak különbek, bár már ekkor is akadt egy-két asszony, aki fontosnak tartotta a tisztálkodást. Mégis, a nők többsége ugyanolyan mocskos lehetett, mint ura. Abigail Adams, az USA második first ladyjének leveleiből az derül ki, hogy annyira nem törődtek a ruhájuk tisztaságával, hogy amikor egy kutya a földre vizelt a szalonban, az egyik hölgy a saját ruhájával törölte fel.

A tisztaság azért néhány királyi szeretőnek komoly gondot okozott, ezért volt, aki negyedóránként tiszta lepedőt húzott.

A korabeli emberek túl szemérmesek sem voltak. Marseille-ről például feljegyezték, hogy az illemhelyek a háztetőkön (!) voltak, így nagy esőzések után érdekes látványt nyújthatott a város.

Az ilyen intim tevékenységek problémát okoztak még a nagy palotákban is, ahol mivel nem voltak wc-k, ezért éjjeliedényeket használtak. Azonban a rendelkezésre álló 200 edény közel sem volt elég a palotában tartózkodó 2000-2500 embernek. Így nem csoda, ha mindenki ott könnyített magán, ahol rájött… a szalon sarkában, a folyosón…