Mit tegyek, hogy ne veszítsem el a kamasz gyermekem?

1.)    A kamaszt már végképp nem lehet parancsszóval irányítani. Ha eddig nem tettük, most rá kell szokni, hogy észérvekkel tudjuk őt meggyőzni miért nem jó, vagy ártalmas számára, amit tett, vagy tenni szeretne.

2.)    Egyezségeket kell kötni. Előre megállapodni, hogy mit várunk el, s azért milyen jogai vannak, vagy lehetőségei lesznek. Például: nem kell mereven kikötni, hogy „este 10-re itthon légy”. Alkalomtól függően érdemes megkérdezni, mikorra gondolja, hogy hazajön. S ha azt nem tartja be, legalább telefonáljon. Ha végképp nem tartja be, akkor – előzetes megállapodás alapján – a következő buli kimarad az életéből.

3.)    A legmeghökkentőbb, első pillantásra tragikusnak tűnő bejelentéseken, kérdéseken sem szabad kiakadni. Nem attól szokik rá például egy gyerek a drogra, mert egyszer megkóstolta. Hanem azért, mert amikor a szülő megtudja, vagy  esetleg a gyerek önként bejelenti, hogy „képzeld tegnap este elszívtam egy füves cigit” – a legtöbben azonnal dührohamot kapnak, s mindenféle büntető szankciót léptetnek életbe. Ezeket a gyerek úgyis kijátssza, hiszen már nem lehet minden lépését követni, s csak azért is elszívja a másodikat, harmadikat, s aztán már nehéz megállni. De ha nyugalmat erőltetünk magunkra, s csak cseppnyi aggodalommal azt kérdezzük „Milyen volt?” – a válasz legtöbbször az, hogy rémes, s a gyerek máris megnyílik, és el lehet vele beszélgetni. S már változik a kapcsolat. Már egy kicsit inkább barátok vagyunk, mint szülők. Arról nem is beszélve, hogy remélhetőleg az egyszeri próba egyszerre és mindenkorra elég volt.

4.)    Míg a kisebb gyerek kevésbé veszi fel – vagy jobban hangot ad elégedetlenségének – a kamasz már nehezen fogadja el, ha beszélgetni akar, apjával, anyjával, s az elutasítja „Most nem érek rá. Menj játszani” A kamaszra mindig legyen időnk! Annyi, amennyit igényel, hogy elmondhassa problémáit, kérdéseket tegyen fel, tanácsot kérhessen. Ha ezt elmulasztjuk, máshová fordul. Inkább hagyjuk a házi munkát éjjelre, vagy másnapra, de ne veszítsük el a lehetőséget a kapcsolat megőrzésére. Nem beszélve arról, hogy így nyugodtabbak is lehetünk. Ha velünk beszéli meg, legalább tudjuk, hogy mi játszódik le benne, mik a tervei, hova jár, kikkel jár, mit csinál.