Mit tegyek, hogy ne veszítsem el a kamasz gyermekem?

5.)    Bármennyire is kényelmetlennek tűnik, s több házimunkával jár, vállaljuk be, hogy nálunk tartsák a bulit, vagy gyűljenek össze rendszeresen. Sőt készítsünk nekik enni-innivalót, ha lehet, szálljunk be a buliba, segítsünk átrendezni a lakást, engedjük meg, hogy néhányan, akik messze laknak, aludjanak ott. Megéri a rumli – mert így kontroll alatt tarthatjuk az eseményeket, megismerhetjük gyermekünk társaságát.

6.)    Ha úgy hozza a sors, ne féljünk „falazni” is gyermekünknek. Még mindig jobb például, ha mi visszük el nőgyógyászhoz 16-17 éves lányunkat, és íratjuk fel neki a fogamzásgátlót – egyelőre az apja tudta nélkül – mint ha túl korán érkezik az első unokánk. Az apák nehezebben fogadják el kicsi lányuk felnőtté válását. Az anyák viszont nehezen élik meg, hogy aranyos kicsi fiacskájuk már fiatal férfivá nőtt. Sokszor nehéz megérteni, hogy fiunk, lányunk miért csüng akkora szerelemmel aktuális választottján, de óvatosan bánjunk a kritikai megjegyzésekkel, mert a gyerekben erre is feltámadhat a dac.

A kamaszkor így válik nem csupán a szülői szeretet próbatételévé, hanem az is kiderül, hogy amit megpróbáltunk kicsi gyerekkorától beléplántálni, abból mi gyökeresedett meg. Azaz „ragadt-e rá valami a koszon kívül is” az évek során. 18-19 évesre korára már kiderül. Mint ahogy az is, milyenné fejlődött kapcsolatunk a gyerekkel.

A kamaszkor éveivel kialakult-e bennünk, tudomásul vettük-e, hogy gyerekünk bizony már felnőtt, önálló véleménye van, elképzelései, tervei. S ha igen, kevésbé viselhet meg bennünket, amikor az a döntés megszületik, hogy elköltözik. Vagy azért mert az egyetem, főiskola miatt kollégiumba, albérletbe megy, vagy azért mert önálló életet akar kezdeni. Nem feltétlenül azért, mert otthon nem volt jó. Hanem, hogy kipróbálja önmagát, hogy kialakítsa saját életvitelét. Ez még nem azt jelenti, hogy elszakad tőlünk, hogy nincs ránk szüksége. Nagyon is van, csak legfeljebb nem mondja ki. Hiszen még nincs tapasztalata. Még milliónyi kérdése fel fog merülni. S kihez is fordulhatna, ha nem a szülőjéhez. Ha jó a kapcsolat. Ha az már inkább baráti. Ha nem irányítani, és megváltoztatni akarjuk őt, ha valóban csak tanácsot adunk, s nem beleszólni akarunk az életébe.