Mitől boldog a magyar?

„Arra, hogy pontosan miben leljük örömünket, rengeteg tényező van hatással – mondja Ráskó Eszter. – A személyiségjegyeinken kívül számít az anyagi helyzetünk, az életkorunk, a családi helyzetünk, a makro- és a mikrokörnyezetünk, az átélt életeseményeink. Hogy miért? Mert ezek formálják a vágyainkat. Az anyagi gondokból fakadó tehetetlenségérzést nyilván könnyebben oldja egy váratlan pénznyeremény, míg a gyermekeitől távol élő szülők szívesebben társasoznának az unokákkal, egy sokgyerekes anyuka pedig igazán gyönyörködne végre egy kicsit a naplementében.„

A kutatás eredménye alapján a „jobb adni, mint kapni” kifejezés kissé elavultnak tekinthető, ugyanis, ha örömről van szó, igenis jobban szeretünk kapni vagy önmagunknak adni. Ez elsőre kissé önzően hathat, ugyanakkor szakértő szerint van ennek egy egészséges olvasata is. Hiszen aki önmagának örömet tud okozni, az nagyobb valószínűséggel tud másokat is jókedvre deríteni.  A válaszadók 34 százaléka azt preferálja, ha mások okoznak neki örömöt, 33 százalékuk pedig azt, ha külső tényező okozza azt. 

A meglepetés ereje viszont itt is számottevő, hiszen az egész mintát figyelembe véve, a válaszadók 21 százaléka a váratlan örömök rajongója. Ha nem számítunk valamire, nincsenek előzetes elvárásaink vagy elképzeléseink az események kimenetelével kapcsolatban, könnyebben éljük meg azokat önmaguk tökéletességében, összehasonlítva azzal, mint amikor már jó előre álmodozunk róla. Ha összefutunk egy rég nem látott ismerőssel, vagy ha éppen egy apró kedves meglepetést kapunk a szeretteinktől, az mindenki napját feldobja.

Nem vagyunk viszont anyagiasak, hiszen a kitöltők 62 százaléka a nem megfogható élményeket részesíti előnyben, és 58 százalék kifejezetten vágyik rá, hogy mások is a részesei legyenek örömüknek. Sokunknak egy ritka virág virágzása, vagy éppen egy jól sikerült családi ebéd legalább akkora örömet jelent, mint a legdrágább ékszer, vagy egyéb értékes ajándék. Azt is tudjuk, hogy nyerni mindenki szeret, de a nyerés ténye önmagában sokkal fontosabb, mint a tárgyiasult nyeremény értéke. Gondoljunk itt például egy jó társasjátékra, ahol már maga a játék öröm.

A nők és a férfiak sem pendülnek kifejezetten egy húron a témában, mert amíg a nők a nem megfogható elemeket, a családot, az érzelmi központra ható eseményeket állítják a fókuszba, addig a férfiaknál gyakoribbak az önállóan megélt örömök, a maguknak okozott élmények és a megfogható elemek, mint például a tárgyi nyeremények. „Ennek egyrészt evolúciós okai vannak, másrészt pedig a kutatás szerint a férfiak kevésbé mozognak otthonosan az elvont fogalmak verbalizálásában – fűzi hozzá Eszter – Ezért lehet, hogy szívesebben merítenek a könnyebben megfogható válaszokból. Szándékosan nem azt mondom, hogy ők jobban kedvelik a komfortzónájukat az önismeret gyakorlásánál, de tény, hogy a férfiaknál volt a leggyakoribb a ‘nem tudom’ kifejezés.”

A másik nagy szűrő az életkorunk. Minden életszakaszban másra vágyunk, amíg húszas éveinkben a főszerep a barátoké, a másokra gyakorolt hatásunké és az együtt megélt váratlan élményeké, addig idősebb korunkban már a család és az otthon történő események a fontosak. A húszas éveinkben építjük fel identitásunkat, ilyenkor ismerjük meg önmagukat, melyhez elemi szükséglet a társas interakció, hiszen a viselkedésünkről és a személyiségünkről a legkönnyebben a mások reakcióiból tudunk következtetéseket levonni. Ahogy viszont egyre idősödünk, egyre specifikusabbá válnak a körülményeink, igyekszünk kiépíteni a saját érzelmi biztonságot nyújtó közegünket, ennél fogva az örömeink is jobban koncentrálnak azokra.

Tanulságként mindenesetre leszögezhetjük, hogy az apró kedvességek, a szeretet legapróbb megnyilvánulásai és hasonló örömforrások megédesítik a mindennapjainkat. Ügyeljünk tehát rá, hogy minél gyakrabban legyen benne részünk, és hogy másoknak is juttassunk belőle!