Mitől más egy jógaóra, mint egy tornaóra?

Az elme megértése
Az elmével ugyanez a helyzet. A jóga leginkább az elme, az egó megértésére, uralására és elengedésére lett kitalálva. Ha harcolunk, akkor is eljuthatunk a megértés és az uralás bizonyos fokáig, de mivel az egó maga a jelen pillanattal szembeni ellenállás, így a törekvés, küzdelem csak nagyon lassan fog az elme nyugalmához vezetni. Ez leginkább akkor történik meg, amikor az ember rájön arra, hogy amit eddig csinált, az nem működik. A legtöbb gyakorló ennek ellenére minden jógaórán másfél órán át megküzd a testével és elméjével, ezzel csak az egót és a testtel való azonosulását erősíti, főleg, ha testileg gyorsan tud fejlődni. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem vezethet sikerre, de hosszabb az út, mint elfogadni a jelent, úgy ahogy van.

Amint egy ászanában megadod magad annak, ami jelenleg vagy, amilyenek a jelenlegi határaid, a határok kitágulnak. Amíg viszont nem vagy hajlandó a jelenlegi önmagadat elfogadni és küzdesz a testeddel, magaddal, addig egy olyan szenvedés lesz a jutalmad, ami valójában csak fakultatív tevékenység a jógagyakorlás közben. A jóga nem a szenvedés útja, hanem a szereteté.

A test, a légzés és az elme összhangja
A jógagyakorlás során fontos megérteni az ászana kifejezés jelentőségét. Az ászanát gyakran azonosítják a jógapózokkal, pedig maga a kifejezés egyfajta hozzáállásra, tudatállapotra is utal, amelyet testi gyakorláson keresztül valóban a legkönnyebb elsajátítani. De az ászana nem korlátozódik a testi gyakorlásra. Ezért amellett, hogy a test „ászanában van”, vagyis megvalósul az erőlködés (megragadás) és az ellazulás (elengedés) egyensúlya, szükség van arra, hogy az elme is „ászanában legyen”. Szükséges a fejlődésre való törekvés a gyakorláshoz, de szükséges az elfogadás és az ön-szeretet gyakorlása is. A jóga alapvetően az elmével, a figyelemmel dolgozik. Fejleszti, megtanít annak használatára, irányítására.